Romantikus zene
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 24. 11:24
(0) #17
Pollini 30 éves korában játszotta fel ezeket az etüdöket a DG számára. Ekkor már túl volt két nemzetközi zongoraverseny megnyerésén, és Arturo Benedetti Michelangelivel folytatott hangszeres tanulmányain. Az etüdök játékmódját az ultraprecíz kigyakorlottság és tárgyilagos visszafogottság jellemzi. Elképesztő, hogy mennyire jól kottázhatók a darabok. Pollini nem maszatol. Ha valami furcsa oknál fogva elveszne az összes etüd, ebből az előadásból játszi könnyedséggel rekonstruálni lehetne mind a huszonnégyet. Sokan nekifutottak már ezeknek a sorozatoknak, a boltban széles választék áll belőlük rendelkezésre. Mindenki válasszon az ízlése és vérmérséklete szerint!



Akiben olyasmi kép él Chopinről, mint ami ezen a gödőllői szobron is látható, éles ívben kerülje el Pollini lemezét! Nem fog neki tetszeni. Viszont azok, akik értékelik a moderált játékmódot és évtizedeken átívelő, időtálló előadást keresnek, most nagyon jól járhatnak. Ezzel a kiadvánnyal egyszerűen nem lehet mellényúlni.

Az ínyencek a Prostudiomasters oldaláról 24/96-os bontásban is beszerezhetik.



S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 23. 21:51
(0) #16
A Foné kiadványán olybá tűnik, mintha Rimszkij-Korszakov művét egy fúvósokkal kiegészített, kis létszámú vonósegyüttes játszaná. A hangzás intim, szellős, áttetsző, duplázásnak semmi jele. A lemezhez járó kísérőfüzetben egy képet is találni az együttesről, viszont azon meg vannak vagy nyolcvanan. Kizárt, hogy a felvételen mindenki ott lett volna. Max a csapat fele, de lehet, ezzel is túldimenzionáltam a résztvevők létszámát. Na, de milyen az, amikor egy csillagromboló zenekar veszi célkeresztbe a Seherezádét?

Ilyen.



Ha a torinóiak egy lapátkerekes gőzhajó, akkor a berliniek hozzájuk képest egy Nimitz osztályú nukleáris repülőgép-hordozó. Próbáljuk meg elképzelni azt a szituációt, hogy elérzékenyűlve simogatunk egy angol mechanikás kalapácszongorát! Csendes, szelíd, filigrán jószág. És akkor ott van mellette egy erőtől duzzadó, zabolátlan, éjfekete Steinway D, idegesen tátogó orrlyukakkal, és nekünk döntenünk kell, hogy melyiket vigyük haza.

Én biztosan a Steinwayt kérném. Felnyitod a tetejét, belekukkantasz, és kajánul elvigyorodsz. És ilyen a Berlini Szimfónikosok is. Mármint az a csapat, amelyet még Karajan válogatott össze. Egyszer, a kilencvenes évek elején, egy magyar karmester csipősen megjegyezte, hogy a berlinieknek hiányzik a korbács. Hát igen. Párszor elküldték a pics@ba Abbadot. Nem kedvelték őt. De hogy a korbács hiányzott volna...Szerintem szimplán csak Karajan.



És tegye mindenki a kezét a szívére, és feleljen őszintén! Ha Karajan élne, és eljönne Magyarországra koncertet adni, ezzel a társasággal, venne rá jegyet? Hogy a viharba ne! Kezét-lábát törné, hogy az első sorokból nézhesse. :)

Amúgy érdekes ez a Seherezádé. Alapvetően vidám és szórakoztató zene, pedig a negyedik tételben a főhős hajótörést szenved és vízbe fullad. És mégsem sajnáljuk. 

A felvétel 1967-ben készült. 2016-ba a DG megjelentette 24/96-os kiadásban is, de ha ez nem lenne elég, 2006-ban Japánban is piacra dobta a Universal Jazz & Classic Japan kiadó CD formátumban, a saját keverésükkel. A DG 24/96 jobb. 





Az általam favorizált felvételen ott figyel még két Csajkovszkij mű is, a Capriccio Italien Op. 4, és az Overture "1812" Op. 49. Kicsit kilógnak a sorból. Szerintem nem volt szerencsés őket összerakni a Seherezádéval. Teljesen más a szerző, a tematika, az elérni kívánt hatás. Csajkovszkij zenéi rendesen vásárinak hatnak Rimszkij-Korszakov szerzeménye mellett. Az a temérdek csim-bum azokkal a rémes ágyúlövésekkel és harangozással - legyen bármennyire is osztályon felüli az előadás- most nagyon nem vág ide. A kevesebb több lett volna.  De így sincs panasz.
 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 22. 17:10
(0) #15
Már nem is számolom, hogy hányszor hallgattam meg ezt a művet. Egyszerűen megúnhatatlan. A karmester Gianandrea Noseda, a zenekar a Filarmonica Teatro Regio Torino. A felvétel 2015-ben készült a torinói színházban. Élő előadásról van szó! Ennek mindig van egy diszkrét bája. Gondolok itt a gixerekre, elrontott futamokra, intonációs anomáliákra. Itt most nincs ilyen. Bármennyire hihetetlenül hangzik, de minden hangot csontra bejátszottak a zenészek. Senki sem kérte tőlük, hogy egymás után százszor dobjanak hárompontost, de azért megcsinálták.



Ez valami önérzeti kérdés lehet náluk. Amúgy meg nagyon stresszmentesnek tűnnek játék közben. Sok zenekarnál érezni, hogy kínosan feszengenek, mintha az életükért futnának. A torinóiak nem ilyenek. Pedig olyan jó lenne beszólni nekik, hogy ők is csak olyanok, mint az Alfa Romeok. Hogy mindegyik alatt ott van egy olajtócsa. Hát alattuk nincs! A szólóhegedűsük nagyon jó. Mondjuk közelében sincs Vengerov vagy Schwalbé kigyakorlottságának, de ennek  a szólamnak az eljátszásához nem is kellenek emberfeletti képességek. A klarinétos is inkább csak szívja a hangszert, semmint fújja, de legalább nem vibrátózik, az oboista meg rém modoros. Ezt a fafúvós sort soha nem raknám át a Clevelend SO-hoz, az tuti. Ennek ellenére működik a dolog. Olyanok ők, akár a Rolling Stones. Négy közepesen tehetséges zenész összeállt zenélni, és csináltak egy világszínvonalú formációt. Nyert a futball világválogatott valaha is tétmérkőzést? A torinóiak is ilyenek. Nem a legerősebb muzsikusok alkotják, de az összteljesítményük több, mint a részek összege.

A zenekar a színpadon helyezkedik el, mi pedig mindent a karmester pulpitusán állva hallgathatunk végig. Néha még Noseda morgása és szuszogása is beszűrődik a felvételbe. Mielőtt bárki is elhúzná a száját figyelmeztetnék rá, hogy sok karmester kíséri az előadását dudorászással, így ez itt nem hifis parasztvakítás, hanem az előadás szerves része, amelyet a színpadhoz közel ülők simán hallhatnak. Aki felteszi ezt a lemezt, 50 percre átérezheti, milyen karmesternek lenni, milyen egy színház hangulata, hogyan tompítja és szűri meg a hangokat a falazat. Annyira eleven az előadás, hogy valósággal beindítja ez ember fantáziását, és már oda is képzelte magát a helyszínre. Mit odaképzlete, ott van! Négy óriási értéke van ennek az albumnak. Az egyik, az elképesztően eleven jelenlétérzet, a második a tér abszolút pontos leképzése, a harmadik a nagy felbontású analóg hangzásvilág, és végül a rendkívűl magas színvonalú lírai előadásmód. Ha lemezt kellene ajánlanom Herb Reichertnek, akkor ez volna az.

A felvétel elérhető CD, SACD formátumban, de le is tölthető. Van belőle DSD 64fs, Flac 192 kHz és Flac 96kHz.

Giulio Cesare Ricci tells us:
“In the original release I had two native masters made at the same time: one master is analogue (with which I made the Vinyl) and the other master is digital DSD 64. While for this special edition, the native recording is analogue made with the AMPEX ATR 102  1/2 inch  76 cm/sec analogue editing. The analogue master was transferred direct-to-DSD 64.”

És miért érdekes ez? Mert nekem a DSD mellett megvan az LP digitalizált változata is 24/192-es bontásban. Nem is akármelyiké. Egy 496 kópiára limitált példányé. Ahogy elnézem, rajtam kívül jelenleg csak 468 ember rendelkezik ezzel a verzióval. A DSD kiadvány nagyon masszív. Rendesen harapható. Mikor szól, olyan, mintha az első sorokból hallanám a zenekart. Viszont ha az LP rippet hallgatom, már a zenekarban ülök. A hideg veríték lever tőle. Sokak számára a lehetetlenséggel egyenlő, hogy akárcsak egy próba erejére is odaülhessenek bármely valamirevaló zenekar fafúvós sorába egy kicsit kibickedni. Ezzel a felvétellel megtehető. Szerintem ezt elsőre senki nem fogja felfogni úgy igazából. Hogy mit is jelent ez a lehetőség. Mert nem az a nagy cucc, ha valakinek egy Siltech Triple Crown köti össze a Meitner dacját a Gryphon Mephisto-val, hanem, hogy van-e otthon neki ilyen felvétele a gyűjteményében.

Shéhérazade, Op. 35: I. The Sea and Sinbad's Ship


 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 22. 15:53
(0) #14
Ezt bementem ide is. Szükség lesz rá nagyon a késöbbiekben.


Nem is olyan rég az orosz ötök két tagjával, Rimszkij-Korszakovval és Borogyinnal múlattam az időt.

Az album:




Érdemes beleolvasni a kísérőfüzetbe, mert nagyon érdekes dolgokról beszél Jos van Immerseel. Szól arról, hogy ez a két pasas eredetileg nem is zeneszerzőnek készült, mert Rimszkij-Korszakov pl. haditengerész volt, és ígéretes pályát adott fel a zenei szenvedélye kedvéért, Borogyin pedig kémikus, aki mellesleg sebészetet is tanult, és, hogy ilyen előforduljon a világban, pláne egyazon időben, az azért eléggé valószínűtlen. Beszél a zenekarok felhangosodásáról is, amely Mahlerrel teljesedett ki és tart a mai napig annak ellenére, hogy Britten és Poulenc megpróbálta visszájára fordítani ezt a káros folyamatot. Igen, káros, mert amit ma hallunk a koncerttermekben, annak semmi köze az eredeti zenekari hangzásvilághoz!

A felhangosodás elsődleges oka az irgalmatlan méretűvé vált vonósszekció, amely mellett a fafúvós szólam a szó szoros értelmében elvész. Karajannak legalább volt annyi esze a Beethoven szimfóniák felvételekor, hogy duplázta a fafúvók számát. Igaz a bőgőt is. De ő legalább érezte, hogy valamit tenni kell a helyes balance érdekében. Többé-kevésbé bejött a számítása, csak hát hiába minden, mert időnként óhatatlanul magára marad a szólójával az a nyomorult fuvola vagy oboa, és akkor már csak a fület lehet hegyezni, vagy a hangerőt feltekerni. Immerseel megemlít egy esetet, amikor egy amerikai nagyzenekar próbáján ülve azt kérte a karmester az oboistától, hogy fújjon hangosabban, mire az azt válaszolta, hogy fújnék én, de ezen a Mississippi-szerűen hömpölygő vonós áradaton egyszerűen nem lehet átkelni.

Ez a Zig-Zag kiadvány ismét egy mérföldkő a zenei interpretációk történetében, mert nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy visszaadja, rekonstruálja az orosz ötök idejének zenekari hangzásbéli arányait. Az Anima Eterna egy projekt zenekar, a tagok más zenekarokban teljesítenek szolgálatot, de időnként Immerseel hívására összeállnak és letesznek valami korszakalkotót az asztalra. A fafúvósok között ott találjuk Hans-Peter Westermannt, Jane Gowert és Erich Hoeprichet is. A felkészülést mindenki maga intézi otthon, a próbán csupán csiszolgatnak egy kicsit, és már megy is a felvétel. Itt nincs több hetes készülődés. Mondjuk ezek a zenészek már az első próbán is lejátsszák a csillagot az égről.

A zenei anyag igazi csemege és valóban másként szólnak ezek a meglehetősen ismert nóták. Nekem a Seherezádé negyedik tétele volt fejbekólintó,

Shéhérazade, Op. 35: La fête à Bagdad / La mer / Le naufrage du bateau sur les rochers



mert a vonós elnyomás alól megszabadított fafúvók hirtelen megjelentek benne, és akkora futamokat játszanak a vihar részben, hogy az valami csoda. A Poloveci táncokat is nagyon szeretem fülbemászó dallamosságuk miatt - fafúvók gatyát felkötni -, de az igazi rácsodálkozás a Nagy orosz húsvét – nyitány volt.

La grande Pâque russe, Op. 36: Ouverture



Csodálatos a harmóniakészlete, és a hangszerelése is tökéletes. Sok nagy hangszerelő van a zenetörténetben, de Rimszkij-Korszakov sokak szerint is kitűnik közülük egy fejjel.

A felvétel távolról mikrofonozott és nagyon széles hangképet produkál. A zenekar, bár kicsire lett tömörítve, még így is meghaladja pár fővel a 19. század zenekarainak méreteit. De ez még a bőven belefér kategória, és sokkal hitelesebb hangzást ad, mint a Pittsburg SO Beethoven 3. felvétele prof. Johnsson keverésével. Mázli, hogy itt van nekünk Immerseele és az Outhere csapata. Szép szettet dobtak össze.


Shéhérazade, Op. 35: La mer et le bateau de Simbad · Anima Eterna · Jos van Immerseel · Midori Seiler


 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 20. 21:10
(0) #13


2021-ben ez a 3 CD vitte el nálam a fődíjat. 2005-ben ez a fiatalember úgy elverte a Chopin versenyen többi indulóját, akár a kétfenekű dobot. Esélyük nem volt vele szemben. Blechacz az első leütésétől az utolsóig 100%-os teljesítményt nyújtott. Minden, ami a lemezeken hallható, élő előadás!

Napokig kóvályogtam a hallottaktól. Egyszerűen nem bírtam megemészteni, hogy a zene világában létezhet ilyen szintű felkészültség és koncentráltság. Hogy úgy tud valaki ennyire tehetséges lenni, hogy közben nincs pszichiátriai kórképe. Csont nélkül lekent két baromira erős szettet, előadott egy zongoraversenyt, majd a díjkiosztó után még eljátszott pár darabot. Aki nem volt ott, most vigasztalódhat.

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 20. 14:25 · előzmény: Scarpia, #11
(0) #12
Továbbra is kötöm az ebet a karóhoz, és kitartok amelett a gondolatom mellett, hogy tisztességtelen eljárásnak tartom Csajkovszkij zenéjét átpszichologizálni, és minden hangjegyét ugyanazzal a megbélyegző generálszósszal leönteni. A zenei hagyatéka anélkül is stabilan megáll és jól interpretálható, ha valaki nem ismerné részleteiben az élettörténetét. Egy karmester hagyja a profilozást az erre szakosodott szakemberekre!

A szőnyegárus bárhol is legyen a világban, mindig a szőnyegboltokat keresi a tekintetével. Doráti is szőnyegárus volt, és annyit tudott felfogni Csajkovszkij zenéjéből, amennyit a saját maga rezgéseire kallibrált csápjai lehetővé tettek számára. Keveset, és azt is rosszul.

Karajan teljesen más univerzum.


Karajan a 6. szimfóniát 1976-ban is megjelentette. Én ennek a remastered 24/96-os verzióját tulajdonlom. A hangszínpad jóval szélesebb az 1972-es verzióhoz képest, és az apró részletek is jobban hallhatók. Igazi high-tech munka. Előadás tekintetében a leglátványosabb különbséget bizonyos, számomra eddig még nem detektált szólamokrészletek megjelenésében látom, de a klarinétos teljesítményét is ki kell emelnem, mert nem hétköznapi, ahogyan Karl Leister a hangszerével bánik. Az 1972-es kiadáson tutira nem ő fújt, hiába is volt tagja a zenekarnak 1959-óta. 




 
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 03. 19. 23:17 · előzmény: SE100, #10
(0) #11
Úgy tűnik, valóban elbeszélünk egymás mellett, többszörösen, keresztül-kasul.

Egyrészt, dehogy erőltetek én ilyesmit, másrészt sosem mondtam, hogy Csajkovszkij ne lett volna normális. Egy végtelenül jószándékú ember volt, aki elképesztő tehetséget, és magas intellektust kapott. Az egyik kedvenc zeneszerzőm, és persze, hogy nem kell tudnia az előadónak vagy a hallgatónak az élete részleteiről.

Doráti is egy rendkívül zaklatott ember volt, erre jól ráéreztél, és nagyon jó füllel kihallottad azt, amit megmutat Csajkovszkijból. Ezt tévesnek nyilvánítottad, ezért jegyeztem meg, hogy pedig a kép, amit magadban rajzoltál, majd elvetettél, történetesen fedi a valóságot. Csak egy megjegyzés volt, nem iránymutatás.

Azért szeretem Doráti interpretációit, mert nagyon pontos antennákkal ragadta meg Csajkovszkij lelkét, vívódásait, örömeit, sikereit, tragédiáit. Természetesen ebből még nem következik, hogy ez az egyetlen adekvát megközelítés, mert valóban, a zene önmagában, önmagáért képes maradéktalanul kiállni. Teljes mértékben elfogadom, ha valakitől ez a megközelítés távol áll.

Ami engem illet, Doráti mellett szeretem számos más karmester felvételeit (nem csak a szimfóniák tekintetében). Hogy mikor, melyik áll hozzám közelebb, elsősorban hangulatfüggő.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 19. 20:05 · előzmény: Scarpia, #9
(0) #10
Elbeszélünk egymás mellett. Megpróbálom másként megfogalmazni a mondanivalóm.

Ha elkészült egy alkotás, azonnal leszakad a szerzőjéről, és önálló, független életet kezd élni, ahol többé már nem lesz kapcsolata az alkotóval. De van itt egy másik nagyon fontos dolog is, amiről Thomas Mann értekezik az egyik művében. És ez az alkotás folyamata. Szerinte a szerző soha nem a friss élményeiről számol be, hanem mindig tisztes időbeli távolságból szemléli az eseményeket. Ha nem így járna el, akkor elragadnák az érzelmei, és nem tudna valós és éles képet közölni az élményéről. Bár nem vagyok zeneszerző és soha nem komponáltam még egy sort sem, de zeneszerzővel már találkoztam, és amikor beszélt nem tikkelt, nem dobálta magát, és nem szorongatott a kezében zsiletpengét.

Mindezt csak azért tartom fontosnak elmondani, mert attól, hogy Csajkovszkijnak időnként (és ezt az időnkéntet nagyon szeretném kihangsúlyozni) voltak életvezetési problémái, a műveiben teljes mértékben "normális" ember látszatát kelti. Hogy milyen volt a szerző munkatempója, hogy milyen változatos események takították az életét ,miközben komponált, az más tészta. Semmi köze a megszületett műhöz. Csupán egy körülmény, egy érdekes adat a kutatók és a rajongók számára. Semmi több. Mi lenne, ha kiderülne, hogy Vivaldi kétszer is idegösszeomlást kapott, miközben a Négy évszakot komponálta? Hirtelen mindenkinek át kellene mennie pszichiáter üzemmódba és kényszerzubbonnyba bujtatni a vörös papot? Ez volna a helyes eljárás? Ugye nem. Akkor miért erőlteted ezt Csajkovszkij esetén? Miért nem lehet opcionális az, hogy Csajkovszkij baromira értette az érzelmek iskoláját és csalhatatlan érzékkel képes volt ezeket az olykor szélsőséges tudatállapotokat kottafejek segítségével megjeleníteni, miközben a hétköznapokban ugyanolyan esendő ember volt, mint te, csak éppen jóval érzékenyebb csápokkal megáldva.

- Tessék kislányom, itt van ez a zongoradarab. Nagyon szép. Pont neked való. Mit mondtál, hány éves vagy? Nyolc? Remek. Nos, ezt a művet Csajkovszkij bácsi írta. Tudod ő meleg volt és sorsüldözött élete öngyilkossággal végződött. Kérlek, hogy ezek ismeretében próbáld meg eljátszani ezt a szösszenetet! Amennyire zaklatottan csak lehet. Doráti bácsi sem csinálná másként.




De hadd menjek tovább! Mit keres a 4. szimfóniában (1976) ez a 3. tétel? 28:00-tól meghallgatható.





És ez a 3. tétel a 6. szimfóniában (1972)?

Pyotr Ilyich Tchaikovsky — Symphony No.6 in B minor — Herbert von Karajan, BPO, 1972

S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 03. 18. 17:46 · előzmény: SE100, #8
(0) #9
Ez csúsztatás, mert a kifogásolt aspektust te hoztad be azzal, hogy kijelentetted, nincs igaza, azaz téves képet fest Csajkovszkij személyiségéről, mentális állapotáról. Rávilágítottam, amit leszűrtél az interpretációból – majd tévesnek nyilvánítottad –, az fedi a valóságot.

Ami az első szimfónia keletkezését illeti, jót derültén azon, amiről nincs információd. Ezért javasoltam, hogy előbb olvass utána.

Az eddigi beszélgetésből annyit teszek el magamnak, hogy neked Doráti előadása nem tetszik, amit elfogadok, és remélem sok örömed lesz még a műben más karmesterekkel.

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 18. 10:06 · előzmény: Scarpia, #7
(0) #8
Felületes lennék? Szimplán nem osztom azt a nézeted, hogy a zeneszerzők életrajzainak alapos ismerete egy centivel is közelebb vinne műveik megértéséhez és helyes értelmezéséhez. Hiába olvasod el Handel monográfiáit, attól még nem leszel jobb előadó. Hallgasd meg a hazai zenetudósok hangszeres játékát, és hamar kijózanodsz! Természetesen nem akarlak lebeszélni az önművelődésről, én is a minél szélesebb tudás pártján állok. Viszont, ha meg akarod érteni egy DarTZeel erősítő működését és értő módon akarsz nagy nyilvánosság előtt megnyilatkozni az architekturájáról, akkor ne a konstruktőr életkörülményeivel foglalkozz, hanem szerezz egy villamosmérnöki diplomát.


Nekem alapvetően mindegy, hogy mit hallgatsz otthon. Nem fogok veled arról vitatkozni, hogy mit tegyél be a lejátszóba és mit ne. Te kezeled a távirányítót. Ha neked Doráti előadása tetszik, akkor hallgasd őt. Bátorkodtam jelezni, hogy már az első szimfónia első tételében durván nekiáll pszichologizálni, amivel agyonvágja a mű minden emelékezetes pillanatát. Szerintem az ő verziója sokkal inkább szól a maga démonairól, mint Csajkovszkijról. De majd kijavítasz, ha nem így van. Gondolom Doráti életrajzát is fejből fújod.
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 03. 17. 23:10 · előzmény: SE100, #6
(0) #7
Saját bevallásod szerint eddig a művet sem ismerted, nemhogy annak hátterét. Javaslom, hogy olvass utána Csajkovszkij életének.

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 17. 21:42 · előzmény: Scarpia, #5
(0) #6
A végén még kiderül, hogy 10 millió Csajkovszkij-rajongó országa vagyunk! Mindenki tud róla mindent, nyitott könyv az élete, a kórházi elbocsátó papírjainak másolata ott figyel a konyhafiókokban a Lajos Mari szakácskönyv és a pankómorzsa között, a mobiltelefonok hívóhangjai pedig a Virágkeringőt idézik.

Nem akarok kioktató lenni, de attól, hogy valakinek gondjai vannak az életben, még élhet normális életet. Valahogy nem realisztikus az a kép, amelyet Doráti Csajkovszkijról fest. Elég megnézni a szerző műveinek sokszínűségét, struktúráltságát, kidolgozottságát és ízlésességét. Ilyen remekművek csak ép elmével és kontroll alatt tartott lelkivilággal készülnek, és rájuk vetíteni valami teljesen vad, vérfarkasokat megszégyenítő állati kivetkőzést szerintem több, mint tudatlanság. Tessék kérem Karajant hallgatni, és akkor nyílvánvalóvá válik a szerző sebezhetősége és gyermeki tisztasága. A Diótörőt hallottad már? Amikor írta, vajon vagdosta a csuklóit? Na és ha igen? Na és ha nem? Nem volna szerencsésebb inkább a szerzeményeire koncentrálni ahelyett, hogy alattomos módon folyton valami szaftos aktualitást keressünk a hangjegyek és a szerző sajnálatos életeseményei között? 

Jót derültem a szimfóniás bejegyzéseden is. Elképzelem, ahogy egymásnak adják a kilincset a haverok, és mindegyik arra célozgat, hogy kéne már írni egy jó szimfóniát. Mintha csak egy bográcsos marhapörkölt megfőzéséről lenne szó.
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 03. 16. 23:00 · előzmény: SE100, #4
(0) #5
Pedig köztudott, hogy mennyire instabil személyiség volt, egészen kisgyermek korától szorongás, depresszió gyötörte. Később többször öngyilkosságot kísérelt meg. A szimfónia műfajával is erősen küzdött, az első szimfónia a barátai unszolására született meg, és pont ez sikerült a legjobban az első három közül. A negyediktől kezdve - ideértve a Manfréd-szimfóniát is - végre megtalálta az útját, és a műfaj egyik legnagyobb és legkedveltebb képviselője lett.

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 16. 21:33 · előzmény: Scarpia, #3
(0) #4
A Dorati-féle első szimfónia első tétele most nagyon felidegesített! Egyrészt, mert a karmester egyetlen tételbe akarja belesűríteni Csajkovszkij teljes életművét, másrészt azt sugallja előadásával, hogy Csajkovszkij instabil személyiség, horribile dictu klinikai eset volt. Hát nem! És aki a tétel címéből, a Winter Daydreams-ből csak ezt az ámokfutást volt képes kihallani, annak külön gratulálok! Allegro tranquillo. Hát hogyne!
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 03. 16. 18:24 · előzmény: SE100, #2
(0) #3
Évekig tartott, mire rávettem magam, hogy meghallgassam ezt a lemezt. Azt nem mondanám, hogy nincs értelme, a kidolgozási részre összeáll a koncepció, de egyetértek veled abban, hogy ez nem az igazi. Karajan? Nos, nem rossz, de összevetésként érdemes Igor Markevitch interpretációit is meghallgatni - legalábbis az első három szimfónia esetén.



Ha valami nagyszerűre vágysz, ahol minden megvan, ami Csajkovszkijhoz kell, akkor Doráti ciklusát ajánlom, itt már nem kell az első háromra szorítkozni.



S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 16. 13:45 · előzmény: Scarpia, #1
(0) #2
Beleültetted a bogarat a fülembe, hát meghallgattam a művet. Még nem ismertem. Persze nem Pletnevtől, mert minek, ha van Krajantól is belőle előadás? És de jól tettem, hogy hallgattam az eszemre! Pletnevnél az első tételnek konkrétan semmi értelme. És megmondom, hogy miért. Mert nem hallja ki belőle Csajkovszkijt, csak Beethovent! Pedig hát ez a négy tétel már nem is lehetne csajkovszkijosabb, még akkor sem, ha az első és utolsó tételben vastagon ott van Beethoven hatása.

De ne csak beszéljek, hallgassuk össze a két előadás első tételét!







 
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 03. 04. 23:53
(0) #1




Érdekes, ahogyan az előadást jellemző végtelen lassúság és tagoltság, ami az első percekben még zavaró, idővel az előnyére fordul. Érdemes SACD-n hallgatni, nagyon jól szól.
Romantikus zene