Régizene
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 05. 03. 20:30 · előzmény: SE100, #1191
(0) #1193
Nekem a Handel lemeze sokáig mérce volt.



Akkor még nem ismertem régi billentyűsöket.
Aztán elmúlt.
Annyira messze került, hogy nem is tudom biztonsággal megítélni, hogy igazából, miféle lemez is.

Az élő koncertjén, pár éve, nem rezgetett meg.
Nézegettem én is sokat ezeket a Bach dolgait. Mert az valahogy olyan menő, hogy egy ilyen jazz-arc nekifohászkodik Bach-nak.
A népszerűsítő hatása miatt én félreteszem az esetleges fanyalgásaimat, mert ezek a tagok szó szerint más nagyságrendekhez juttatják el a komolyzenét.
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 05. 03. 20:05 · előzmény: SE100, #1189
(0) #1192
Ízlésekről vitázni, az olyan, mint a nullával osztás a matekban.
De,
pl. ma meghallgatva ismét a két hölgyet, ma már ezerszer Lea.
A másik folyamatosan akrobatikázik, én meg folyamatosan aggódom, hogy ki ne csússzon, meg hogy az a bizonyos tempó, az jó legyen. És szinte nevetségesen túljátssza, túl-énekli, túl-lihegi, túl-affektálja.
Lea-nál gördülékenység van és könnyedség. Símaság. Nincs erőlködés. Kevesebb a lóerő, de kulturáltabb. Ő sem aggódik, meg én sem. Jobb hallgatni, több a zene. És az a tempó is jobb.

Generáció-váltás van.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 05. 03. 19:37
(0) #1191
J.S Bach: Das Wohltemperierte Klavier I-II.

Keith Jarret
ECM 1988, 1991

Miért éppen ezt a verziót hallgattam? Mert ez jött velem szembe majd 30 évvel ezelőtt. Ehhez tudtam hozzájutni, ezt tudtam ismerősömtől kölcsönkérni. Késöbb megvettem mindkettőt.

Keith Jarrett neve a jazzrajongók körében ismerősen csenghet. Egy időben Miles Davis állandó zenei partnere volt, s bár Davis jó zongoristának titulálta, összességében nem tartotta sokra a művészetét. Jarrett nejét különösen nem kedvelte, mert állandóan a férje sikerében páváskodott, és mindig úgy vonult be a stúdióba Jarret oldalán, mint Mátyás király Gömörbe.

Szerintem a Woltemperiertes Klavier-nak nincs megoldókulcsa. Bárhogyan neki lehet futni, bármilyen felfogással és elképzeléssel, jó soha nem fog belőle kisülni. Matematikában is vannak megoldhatatlan feladatok...Pont a zenében ne lennének? Na ez pont ilyen. Innen nézve tényleg lényegtelen, hogy histórikus vagy kortárs-e az előadói gyakorlat, vagy hogy aktuálisan ki püföli a fekete-fehér billentyűket. Jelen esetben Jarret.

Érdemes beleolvasni a kísérőfüzetbe. Jarrett kerek perec leírja, hogy olyan előadást szeretett volna készíteni, amely 500 év múlva is megállja a helyét. Az időtlent, az állandót, az örökérvényű mondanivalót szerette volna megragadni a művekben úgy, hogy közben a saját személyiségét és zenei beidegződéseit amennyire csak lehet a háttérbe szorítsa. Ellenpéldaként Glenn Gould előadásait hozza fel, akinél minden egyes stúdióban rögzített tétel felért egy stressz teszttel. :)

Hogy sikerült-e a bravúr, a 4 korong meghallgatása után válik nyilvánvalóvá. Mint már írtam, nincs jó megoldás ezekre az alapvetően műanyag zenékre. Még akkor sem, ha némelyikben azért akad pár emlékezetes pillanat. Önnfeledten azért nem fogjuk őket a 6-os villamosan fütyörészni.

A prelúdiumok hordozzák a dallamot, a fúgák az intellektust és aszerkezeti virtuozitást. Hogy ki melyikre bukik, sokat elárul a befogadóről. Nekem már teljesen mindegy, hogy melyik szól. A könyökömön jönnek ki. Kezdetben én is a prelúdiumokat hallgattam főként, és csak késöbb tértem át a fúgákra.

Alapvetően senkinek nem ajánlom ezt az irgalmatlan méretű sorozatot, de hát zenészeknek ez kötelező dolog. A zenei alapműveltségünk része, kb mint Beethoven 9 szimfóniájának az ismerete. Nincs diploma nélkülük. 

Hogy van-e kedvencem közülük? Szerintem ezt jól elkapta.



Nehéz ezt így, ilyen természetesen és gördülékenyen előadni. Zongoristák sokat anyáznak közben.

És még talán a Prelude No. 12 in F Minor, BWV 857. A 23-as műsorszám. 




Amúgy marha érdekes, hogy az első kötetet zongorával vette fel, a másodikat pedig már csembalóval. Ha valami értéke van ennek az előadássorozatnak, az a végtelenül értelmes játék. Nincs maszatolás, elcsalt hang, szerkezeti félreértelmezés. A haladási irány mindig egyértelmű, és a megérkezés is garantált. Mintha röntgengéppel világítanák át a tételeket. Jarrett összhangzattanilag alaposan átrágta magát a konstrukciókon. Hogy mennyi időt vett ez neki igénybe? Passz. 

Ha valaki kedvet és erőt érez magában a művek felfedezésére és memorizálására, nyugodtan hallgassa Jarret előadását. Nem fog vele mellényúlni. Sőt! Talán ez a legjobb, amit önmaga érdekében tehet. Iszonyú, hogy mennyi összegányolt előadás van belőlük az áruházak polcain. Ezek itt még erősen tartják magukat.

      
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 05. 03. 13:48
(0) #1190
Vivaldi: La stravaganza, Op. 4

Nagyon elmentünk a sorozat mellett. Ennél azért sokkal több figyelmet érdemel. 37 tételből áll. Ez úgy jön ki, hogy az egyik concerto 4(!) tételes. Egy fekete bárány. Kiteszem ide. Kell ide nagyon.









S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 05. 03. 11:00 · előzmény: Chord, #1187
(0) #1189
Rosszul érvelsz. De segítek.

Nézd meg ezt a felvételt, és mindent rögtön megértesz a karmester által elképzelt helyes tempó v. az énekes egyéni problémái témakörében.

Vocalist Disagrees With Bernstein's Tempo

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 05. 03. 10:46 · előzmény: Chord, #1186
(0) #1188
Jaj, hát én csak cukkollak! Mert folyton az almát hasonlítgatod a körte rovására. Gondoltam nyaljon már vissza a fagyi egy kicsit.

Próbáltam belehallani a "szabad" fantáziálást ebbe a gambás szösszenetbe, de nem ment. Tán mert nem is lehet benne szabadon fantáziálni. A fantázia tapasztalatom szerint magányos műfaj. Tény, hogy a fantáziákat a fantázia szülte, szóval nyugodtan lehet őket így nevezni, de több viola da gamba együttes megszólaltatása esetén ugrik a megformázás keresetlensége. Képzelje el négy oboát együtt! Ha nem vérprofik szólaltatják meg a hangszereiket, és nincs vezető, aki folyamatosan kontroll alatt tartja az együttest, akkor botrány lesz belőle. Ez a viola da gambákra is áll. Kicsit kutakodsz ebben a felvételben, és megtalálod, hogy mire is gondoltam.



Szóval elgondolkodtam azon, hogy a minap mennyire ostoroztad a vitruozitást. Hogy az mennyire hitvány dolog, mert nincs mélysége. Hát kérlek első ránézésre ez a gambás lemez sem szól másról, mint öncélú virtuozitásról. Megpróbálnak x számú azonos hangszert úgy összhangba hozni, mintha egy játékos húzná a vonót az összesen. Mintha valami indiai istenség játszanak rajtuk a nyolc karjával. Szép mutatvány, nem tagadom, és tényleg nagyon ízlésesen és gusztusosan tolják az ipart Savallék. Csak hát ha folyton a hangzásra figyelsz, valamit óhatatlanul elbuksz. És bár tényleg szép és rém exkluzív hatású ez a két tétel vagy mi, valahogy végtelenül üres. Akár egy reneszánsz kori női ruha, amely hermetikusan elzárva lóg egy múzeum vitrinjében. Szép a csipkéje, a gombok, a redőzés, csak éppen az élő ember hiányzik belőle. Mert meghalt. Rém szomorú hatása van, az embernek rendesen elmegy tőle az életkedve. Az előadás is pont ilyen deprimáló. Meghallgatom, és már a francia krémesre sem bírok utána jó érzéssel ránézni.



Aztán itt van ez a Vivaldi, és hirtelen kiderül, hogy az a Savall lemez csupán szemfényvesztés a jobb fajtákból. Mert ebben a Vivaldiban van élet, mondanivaló, zenei szabadság, és még napjaink embereinek lelkivilága is rezonál rá. Olykor. Ha nem éppen egy érzelmileg retardált hallgatja persze.
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 05. 02. 16:17 · előzmény: SE100, #1184
(0) #1187
Van igazságod.
De Lea valahogy 'simábban' énekel, nincs annyi affektálás sem, mint ami kellene talán. Nincs akkora tagolás, de gördülősebb. A másikon ott a profizmus minden jó és nemjó dolga.

Meg fura, lehet, hogy túl sok máshová hangolt csembalót hallgattam, de Roberta hangján végig egy lehelet-enyhe félre-intonálást hallok. Meg az elfogultság átrendezi az ember agyát, szóval ez utóbbit inkább csak magamnak írtam...
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 05. 02. 16:07 · előzmény: SE100, #1183
(0) #1186
Szerintem állja a hasonlítást.
Mondjuk az egyik a Reneszánsz, a másik a Barokk szellemisége, az egyik az egy pazar melódia-bomba, a másik egy mélyebb víz, kicsit agyalósabb, az egyiken mesés hegedűszólamok, a másikon varázslatos gamba-beszélések, az egyik egy adott keretben zseniális ötletelés, a másik az adott keretben teljesen szabad fantáziák, stb... :)

Dixhuitiesme Fantasie

J
jenosdio
Csatlakozott:
2022.06.17

Hozzászólások:
385
2023. 05. 01. 17:27 · előzmény: SE100, #1184
(0) #1185
Aha. A régi ( az igazi , az eredeti ) belcanto. :))
 A fogalomvesztés átka. Mikor Bellinit elkezdték 'belcanto' - nak nevezni.  ( És azóta is teszik. ) 

A " beleütközés köve "  a mai énekeseknél. 

 Vivaldi korában  nagynevű énekesek csak azok lehettek, akik tudták ezt a technikát. 

De, mint Ady mondja :  " nem adatik ez meg mindenkinek.. "
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 05. 01. 11:57
(0) #1184
Konkrétan nem érteni, hogy milyen hangokat énekel. Kár ezeket a gyors dolgokat erőltetnie.




Ez már egy másik univerzum.



 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 05. 01. 11:38 · előzmény: Chord, #1182
(0) #1183
Akkor tegyük mellé ezt, és hallgassuk össze a kettőt!

Violin Concerto in G Minor, Op. 4 No. 6, RV 316a: III. Allegro



Valakinek az a Savall lemez nagyon nem kell. És te megveszed. Te tudod. A te pénzed.
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 04. 30. 08:33
(0) #1182
Van egy régi Savall felvétel.


Annyi idő eltelt, és még most is megáll.
Tetszik nagyon. Érkezőben az eredeti első kiadás.

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 29. 21:03 · előzmény: Chord, #1180
(0) #1181
A kotta soha nem szólal meg önmagától. Nézegetheted, lapozgathatod, néma marad. Nem tudod elszavalni. Ez nem olyan.
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 04. 29. 08:38 · előzmény: SE100, #1178
(0) #1180
Kár vergődni.
Az, hogy komplikált lejátszani egy zenésznek valamit, és lejátssza, és örül neki, hogy mekkora egy csúcs, hogy ő zenész, és itt a kotta, és megszólalt a zene, az nagyon messze van ám a zene igazi értékeitől.
Ez a része a dolognak, tudod, a versmondó lány, aki tévesztés nélkül el tud mondani valami bonyolultságot, és örül, és dícséri a verset, az igazi lényegről pedig halovány fogalma sincs.
Ha pedig mégis ez az igazi lényeg számodra, az előadásmód, hallgasd nyugodtan, nem rossz; csak fogadd el, hogy vannak, akiknek ez nagyon nem elegendő.
J
jenosdio
Csatlakozott:
2022.06.17

Hozzászólások:
385
2023. 04. 28. 20:58 · előzmény: SE100, #1173
(0) #1179
Phú, ez micsoda príma zenélés ! Az első tétel meg egyenesen remekmű, az előadás meg értő is, meg nagyon nagyon mély, elhivatott, amellett hogy a hangszerjáték is hibátlan. Ez az andante a legjobbjai közül valő Leclair-nek, az biztos. Meg az is biztos, hogy Leclair örökre dobogós nálam.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 28. 19:44 · előzmény: Chord, #1174
(0) #1178
Itt jön ki, ha valaki soha nem játszott hangszeren. Nem tudja értékelni a hangszeres technikai megoldásait. Nem tud vele mit kezdeni. Csak összefüggéstelen hangokat hall egymás hegyén-hátán. Szerintem neked nem is szabadna zenéről írnod. Már bocs! De hát ez egy olyan ország, ahol bárki bármit megtehet, mert úgysincs következménye. Nem tudom, mit szólnál hozzá, ha holnap jelentkeznék a BMW-nél ipari robotokat programozni, mondván, van otthon laptopom, tudom, hol van rajta a bekapcsoló gomb, és ültem már BMW-ben is. Nem is egyszer. Biztosan nem röhögnének ki a szakik.

C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 04. 28. 17:45 · előzmény: SE100, #1170
(0) #1177
Ez nagyon finom.
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 04. 28. 17:43 · előzmény: SE100, #1169
(0) #1176
Ez a Négy Évszak, egy akkora q..vajó zene, hogy egészen meredek dolgokat is kibír.
Én szívesen hallgatom akár az 1958-as romantika-ízű előadásokat is.
Semmi baja nem lesz.
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 04. 28. 17:40 · előzmény: SE100, #1167
(0) #1175
Tényleg túlságosan hasonlít...
Mondjuk, az Alessandrini-féle, az hozzám sokkal közelebb áll.
C
Chord
Csatlakozott:
2022.07.20

Hozzászólások:
258
2023. 04. 28. 17:35 · előzmény: SE100, #1166
(0) #1174
Furcsa, hogy nem tűnik fel az a majdnem furcsa fantáziátlanság, sutaság és harmónia-dobálózás... Olyan, mintha be lennének tömködve az ásító melódia-hiány-lyukak hangokkal, virtuozitással, hangszerhangokkal.
Komolyan, néha jobban bírom az atya kocka-mátrix bűvészkedéseit; abban van valami nyugodt hang-rakosgatás, ott 'be van látva', hogy nem megy a melodikusság, nem égetjük magunkat azzal, hogy Vivaldi vénájából nem jutott egy csepp sem, de odarakunk valami furfangot, valami fúga-cuccot, valami tükör-duodecim-izét, hogy legalább a zenészek leessenek a székről örömükben, ha két hónap napi 10 óra gyakorlás után el tudják játszani azt az öt percet úgy-ahogy.
Régizene