Régizene
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2024. 01. 16. 19:08
(1) #1373
Ez az album és előadás hogyan kerülhette el eddig a figyelmünket? Nem is értem. Ezzel kellett volna nyitni a topikot! Aki még nem hallotta ezt a Vivaldi Négy évszak előadást, sürgősen szerezze be! Nem csak úgy általában, hanem totálisan más, mint amihez szokva vagyunk. A dallamok ismerősek lesznek, de az interpretálásuk annyira eltér a már unalomig ismert gyakorlattól, hogy akár teljesen úgy szerzeményként is tekinthetünk rájuk. Tessék:





Az előadói gárda:

IMAGINARIUM ENSEMBLE
ENRICO ONOFRI musical direction and solo baroque violin
Italian anonymous, early 18 th cent.
ALFIA BAKIEVA baroque violin [1st principal and soloist in tracks 1, 3, 8, 10]
Eriberto Attili, Rome 2010
PAOLO PERRONE baroque violin [2nd principal and soloist in tracks 4, 7, 8]
Didier Nicolas ainé, Mirecourt c. 1800, baroque setting by Marco Minnozzi
SETSUKO SUGITA baroque violin [2nd soloist in tracks 5, 6]
Marco Minnozzi, Ravenna 2014
MONIKA TOTH baroque violin
Anonymous, Bohemia 1730ca [2nd soloist in track 2; 3rd soloist in track 5,6]
MARIA CRISTINA VASI baroque viola
Franz Josef Knitl, Mittenwald 1795
ALESSANDRO PALMERI baroque cello
Simone Cimapane, Rome 1685
SIMONE VALLEROTONDA archlute
Andreas van Holst, Munich 2013, after Matteo Sellas 1637
MICHELE PASOTTI theorbo
Giuseppe Tumiati, Milano 2002, after Vendelio Venere 1616
RICCARDO DONI organ and harpsichord
organ Giorgio Carli, Pescantina 1999, after 17th cent. organ of Osimo’s cathedral
Italian harpsichord Colzani-Vismara, Seregno 2016, after Grimaldi 1697
(pitch 440 Hz, meantone 4 th of comma tracks 1, 3-7 - meantone 6 th of comma tracks 8-19)


Az album tartalma:

Biagio Marini (1594-1663) Sonata Prima sopra Fuggi dolente core for two violins and continuo from Diversi generi di Sonate […]
Opera XXII Venice, 1655



Clément Janequin (c. 1475-1558) Le chant des oyseaulx for four voices (adapted for two violins, viola and cello)
from Chansons de Maistre Clement Janequin Paris, 1528

Tarquinio Merula (1595-1665) La Lusignuola for two violins, viola and continuo
from Il primo libro delle canzoni a 4 Venice, 1615

Marco Uccellini (1603-1680) Aria Nona L’Emenfrodito, Maritati insieme la Gallina e’l Cucco fanno un bel concerto
for two violins and continuo from Sonate Arie, et Correnti […] Venice, 1642



Marco Uccellini Symphonia Vigesima Septima L’Arcadicha for three violins and continuo
from Sinfonie Boscarecie […] Opera Ottava Antwerpen, 1669

Marco Uccellini Symphonia Decima Sesta La Granciflora for three violins and continuo
from Sinfonie Boscarecie […] Opera Ottava Antwerpen, 1669

Stefano Pasino (fl. 1599-1679) Sonata undecima detta la Grega, Seconda parte Bonatella
[ad immitatione di versi che sogliono fare diversi animali brutti] for two violins and continuofrom Sonate a 2. 3. 4. […] Venice, 1679

Antonio Vivaldi (1678-1741) LE QUATTRO STAGIONI
from Il Cimento dell’Armonia e dell’Inventione […] Amsterdam 1725
for violin, strings and continuo

Pazar! Annyira jók ezek a felvezető szerzemények, hogy majdnem ellopják a showt Vivaldi elöl. 



A meghallgatása kötelező!
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2024. 01. 16. 01:51
(1) #1372


A zeneelméleti alapokkal nem árt tisztában lenni, és tetszik vagy sem, négy év alatt alaposan bele is fogják verni a jövő zenei nemzedékének a buksijaiba. Az egyetemi felvételihez és a további működéshez szükséges minimumot mindenképpen. Tanára válogatja, hogy ki és mennyire eltökélt ebben a feladatban és éli meg saját szakterületét élet-halál kérdésnek. Azt is tapasztaltam, hogy a kiemelkedően jó hangszeresek szolfézs-zeneelméletből is nagyon jók, többük a hangszeres tanulás mellett a szolfézs-zeneelmélet szakot is kijárják. A szolfézs-zeneelmélet szakosok ugyanerre a kunsztra már nemigen vállalkoznak. Mintha az átjárás csak az egyik irányból volna lehetséges.

Hogy a hangszeres előadói képességekre jótékony hatással lenne a kóruséneklés? Hááát...Inkább tenném le a voksom egy kiemelkedő tudással felvértezett tanár felügyelete alatt lefolytatott igényes kamarazenélés mellett. Az is teljes tévedés, hogy a hangszereinkkel énekelünk. Hiába hiszi ezt valaki és vág hozzá rém komoly arcot, attól ez még nincs így. Ugyanakkor hat évig jártam kötelező vegyeskórusba, és tudom, hogy akkor és ott nem volt semmilyen értékelhető szakmai munka, csak a rémisztő zenei tanácstalanság mind az aspiráns karvezetők, mind pedig tanáraik részéről.



Kóruséveim alatt soha nem jött velem szembe ez a minőség. Pech.


Josquin des Prez
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2024. 01. 15. 22:05
(1) #1371
Off.

Ez annyira Magyarország!

VII. ORSZÁGOS ZENEISKOLAI OBOAFESZTIVÁL és TEHETSÉGNAP, 2024. március 9. (szombat) 9.00 h
Helyszín: Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola
Célja: a zeneiskolai növendékek tehetséggondozása, tehetségkutatás, szakmai tapasztalatcsere, szereplési lehetőség, és egymás meghallgatásának széleskörű lehetősége; az országos versenyre készülő növendékek számára előkészületi szereplési lehetőség, tapasztalatszerzés.
Az értékelést és szakmai észrevételeket művésztanárokból álló zsűri végzi, értékeléssel, szakmai konzultációval.
Szervező: Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola, az Oboás Társaság Alapítvány és a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége


XVII. ORSZÁGOS OBOA- ÉS FAGOTTVERSENY
A verseny időpontja: 2024. március 22-24.
A rendező: Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola - AMI
A verseny célja: Az oboa és a fagott tanszak pedagógiai eredményeinek bemutatása. Tehetségkutatás.
Szervező: Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola - AMI


Ennél jobban már nem is lehettett volna ezt a két, alapvetően azonos célokat kitűző eseményt egymásra szervezni. Mikor is volt a legutóbbi ORSZÁGOS ZENEISKOLAI OBOAFESZTIVÁL és TEHETSÉGNAP? 2018-ban.  



On.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2024. 01. 09. 22:05
(1) #1370


Adèle Charvet and Le Consort
Vivaldi, Chelleri & Ristori: Teatro Sant'Angelo

Nézzed már, milyen sokan lettek ezek! A Le Consort eredetileg négy főből állt: két hegedűsből, egy csellistából és egy billentyűsből. A zenekar a honlapja szerint mostanra jelentősen kibővült, immár tizenegy tagot számlál, közöttük fafúsokat is. Az albumon összesen huszonhárman működnek közre, csak theorbásból három van! Szóval van beugró rendesen. Ez már akkora méret, amely határozott vezetést kíván. A kísérőfüzet szerint de Swarte nem csupán hegedűl, de vezényel is. Hogy mi van? Félreértés ne essék, a fiú nem ügyetlen. Ha a saját csapatával játszik, megtáltosodik, de hogy ő lenne itt a szellemi agytröszt és a bábok mozgatója...

Sokkal inkább Justin Taylort és Sophie de Bardonnéchet vélem felfedezni a háttérben. Ez a lány különösen ügyes. Számomra sokkal kellemesebb a játéka, mint de Swarteé.



Bár Hanna Salzenstein ( cselló) mára végképp lecsúszott a dobogóról, annyi gesztust azért még tettek felé a többiek, hogy az album hátoldalán ő is szerepelhetett velük egy közös fénykép erejéig. Szép gesztus. Emlék a "régi" szép idők emlékére.

Nagyon fiatal az előadói gárda. Nem túlzok, ha azt mondom, akár a gyerekeim is lehetnének. És fantasztikusan jól játszanak! És ez a mezzoszoprán... Na ő egy csoda! Minden tekintetében tökéletes. Luc Besson ma neki adná a díva szerepét az Ötödik elemben.



Amikor hallgattam őt, egy órára megállt az idő. Hirtelenjében minden hétköznapi problémám elillant, jelentéktelenné vált, és csak ő maradt ott és a zenekar. Szegény Gabi bácsi! Tudom, mennyire utálja az áriázást. De most itt a remek lehetőség, hogy változzon ez az áldatlan helyzet! Ez az album képes rá, hogy megszerettesse önnel az opera műfaját. Leül, elindítja, és ott lesz az operaházban. És csillogni fog a szeme, el lesz ragadtatva, és majd megérti - ha eddig nem értette volna -, hogy miért is tudott ez a műfaj ilyen hatalmas utat bejárni és ekkora sikerre jutni. Senkinek sem ajánlom, hogy lemezekkel kezdje az operákkal való ismerkedést, de ez itt és most működni fog. 

17 műsorszám, 17 varázslat. Nehéz lesz überelni, mert nagyon magasra tették a mércét. Én már nem is látom, hogy hol van a vége.

Aki ragaszkodik Jaroussky muzikalitásához, de viszolyog a hangjától, most remek alternatívára találhat.

 




Charvet a leglehetetlenebb tempóban is tökéletesen kiénekel mindent. Érdemes ezt az áriát meghallgatni tőle.



És ez nem is a legvirtuózabb a lemezről. Azt meghagyom kutakodásra. :)


Hogy nagy halat fogtam-e? Egy bálnát! Ismét lehet okunk az örömre és a zenehallgatásra. Az album hatalmas eséllyel aspirál az év lemeze megtisztelő díjra. Meghallgatása kötelező! Már nagyon várom, hogy ne csak egyedül f@ssam itt a szót. El lennék ragadtatva, ha egyszer valaki egy hasonlóan magas színvonalú albummal rámrúgná az ajtót. Zenészek! Hol vagytok? 

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2024. 01. 09. 16:52
(1) #1369


Egy nagyszerű tekerőlant imitáció. 00:53-tól meghallgatható.



 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 31. 19:50
(1) #1366


Akkor jöjjön a szokásos éves eredményhirdetés az év albuma kategóriában!





 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 31. 19:31
(1) #1365




1-től 13-ig A oldal, 14-től 25-ig B oldal. Mégis nagyon jó az egész.




Adrian Chandler hegedűjátéka konkrétan lenyűgöző.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 29. 11:18
(1) #1364


Nyomokban régizenét tartalmaz.



 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 26. 16:07 · előzmény: Gaborka8x8, #1362
(1) #1363
Én meg örülök, hogy valaki még olvassa! :)
G
Gaborka8x8
Csatlakozott:
2023.05.09

Hozzászólások:
57
2023. 12. 26. 11:16 · előzmény: SE100, #1361
(1) #1362
.
Egyszuszra végigolvastam majd két hónap termését, és örülök, hogy van még, aki viszi a lángot!
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 25. 22:53
(1) #1361
Hogy ki számomra a legjobb komolyzenei előadóművész? Ottavio Dantone. Bármihez ér, arany lesz belőle. Most éppen egy Corelli concerto grosso-ról fújja le a port.



Az előadás egyszerre elegáns, emelkedett, játékos és könnyed. Corellitől nincs sok felvétel, és azok is már rég elavultak. A vonókba belefekvő, a hangokat rétestészta-szerűen nyújtó, lomha mozgású, patetikus előadásoktól a hideg ráz. Ez itt pont ilyen.



Brrr! Nekem ne mondja senki, hogy ez a zene annyira jó, hogy még egy ilyen előadást is kibír! Mert nem bír. Nem bír. Restaurálni kellett. Meg kellett mutatni, hogy milyen is valójában. Hogy mennyire parádésan jó muzsika. Dantone nélkül ez nem ment volna. Hogy Sardelli is közel járt a megoldáshoz? 



Bár a kézirat nem említ fafúvókat, a fennmaradt korabeli beszámolók szerint ezek a concerto grossok anno fúvósokkal kiegészítve szólaltak meg. Semmi sem lehetetlen. Nem ez volna az első eset, amikor úgy rekonstruálnak egy zeneművet, hogy figyelembe veszik a korabeli előadói szokásokat és gyakorlatot. És milyen jó ez az előadás! Bravó! Fafúvósként ezt kellene kínálgatnom, mégis Dantone felé húz a szívem. Dantone zenekarában mindenkinek gazdagon díszített szólama van, és amikor ezek inda-szerűen egybefonódnak, olyan sűrű mintázat jön ki belőle, amelyet a fúvósok csak elnyomni tudnának, hozzátenni már nem. De erről győződjön meg mindenki maga!

Az album beszerzése nem lehet gond. 12 perc az egész.




 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 21. 18:37
(1) #1360
Loing de Vous - From Afar: Music at the French Court of the 14th Century - Guillaume de Machaut (Ensemble La Mouvance)

Kiadó: saját megjelentetés
Kiadás éve: 2010

Guillaume de Machaut (c. 1300-1377)
1. Comment Qu'a Moi Lonteinne Soiez (Virelai)
2. Dou Mal Qui M'a Longement (Virelai)
3. De Fortune Me Doy Pleindre (Ballade)
4. Puis Que Ma Dolour (Virelai)
5. Moult Sui De Bonne Heure Nee (Virelai)




Ensemble La Mouvance:
Christine Mothes, voice
Nelly Sturm, recorder
Karen Marit Ehlig, vielle

Itt meghallgatható a Comment Qu'a Moi Lonteinne Soiez (Virelai). Ti máshol nem érhető el. :)

Az egész album 21 perc. Miért ilyen kevés? Nem is értem. Egy CD-re ráfér legalább 75 perc. Inkább a minőségre mentek rá a mennyiség helyett? Vagy csak ennyi stúdióidőre volt pénzük? Elég gázosnak tartom, amikor egy ilyen magas színvonalú zene és előadás csak önerőből képes napvilágot látni. Annyi baromságra költenek mindenütt állami szinten, egy ilyen értékes projektre meg nem jut támogatás.

A hölgyek hittek magukban és az előadásukban. Hogy hány emberhez jutott el a művészetük, azt nem tudnám megmondani. Remélem többhöz, mint amennyit feltételezek. Akinek tetszett a Helas Avril lemez, ezt se hagyja ezt! Ez itt a párja. Persze nem kiadói és előadói értelemben, hanem szellemiségben és művészi színvonalban. Ugyanaz a hangzásvilág, ugyanaz a hangulat. Hardcore régizene a fanatikus rajongók számára. Kellett már ide nagyon. 

Tessék beszerezni!



 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 20. 23:01
(1) #1359
Van még új a nap alatt!

Vivaldi - Le Quattro Stagioni / The Four Seasons /Orchestre de l'Opera Royal, Stefan Plewniak - 2023

Kiadó: Château de Versailles Spectacles
Recorded at the Opéra Royal de Versailles, France on 14-16.VII.2023

November 17-én jelent meg az album, a felvétel idén készült, szóval igazán nem lehet mondani, hogy nem vagyok aktuális és csak ezer éves, lejárt szavatosságú Mahler lemezeket hallgatok, amelyeket egy koszos szuterénben vásároltam fillérekért. Lássuk be, nyitottság és kíváncsiság nélkül egy ilyen lemez soha nem kerülhet be a lejátszónkba! Addig oké, hogy a jobb zeneműboltok polcain fellelhető és a letöltő oldalakról bármikor lehívható, de ki lesz az, aki bizalmat szavazva neki beszerzi, meghallgatja és beszámol róla?

A négy évszakot már rengetegen feljátszották, méltán a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb versenymű sorozata. Aki egy kicsit is komolyan veszi a régizene-hallgatást, legalább fél tucat emlékezetes előadást fel tud belőle idézni. Kedvenc szólistáim: Amandine Beyer, Giuliano Carmignola, Nils Erik Sparf és Stefano Montanari. A histórikusok. A legtöbbre az Accademia Bizantina verzióját tartom Ottavio Dantone irányításával. Akit érdekel, az Il Cimento dell'Armonia e dell'Inventione op. VIII című, Amadeus gondozásában megjelent kétlemezes kiadványban keresse! 

Montanari játékát hallgatva azt hihetnénk, hogy ebből a műből már minden csepp ki lett facsarva, de nem. Még vannak tartalékai, és ezt Stefan Plewniak látványosan demonstrálja is nekünk. Zenekara, az Orchestre de l'Opera Royal, 2019-es formáció. Főleg histórikus projektjeik vannak, de a modern előadásoktól sem riadnak vissza, és az ilyankor alkalmazott effektusok és zenei megoldások a Vivaldi lemezükön is rendre megfigyelhető.



Gondoltam hagyok egy kis időt a csuklásra. Bármennyire is úgy tűnik a hangszerpark alapján, hogy zenészeink hardcore histórikusok, el kell áruljam, hogy nem azok. Plewniak bámulatosan szép hangot képez, de a vibrátó végig ott van a játékában. Érdemes megfigyelni a hangszertartását. Szerintem a füle hozzáér a fedlaphoz. Eddig egy embert láttam így hegedülni: Ligeti Andrást. Ő még ahhoz a karmester generációhoz tartozott, akik tudtak hangszeren is játszani. A süketelés nem volt a kenyere.



De nem csak a vibrátó árulkodik a formabontásról, hanem a sokszor saját kútfőből kipattanó, megtévesztésre alkalmas díszítések (legyenek bármennyire is ízlésesen kigondolva és kvitelezve) és a vonókezelés. Plewniak vonója úgy ugrál a húrokon, akár egy trambulinon, és a hangerővel sem fukarkodik. Úgy van vele, hogyha tud nagyot szólni a hangszere, akkor miért ne szóljon időnként nagyot? Engem nem zavar ez a fajta extravagancia, mert a barokk zene eredendően extravagáns, pláne a velencei. És ha azt akarják, hogy az előadásuk markánsan megkülönböztethető legyen a többiekétől, ha az a cél, hogy felfigyeljenek rá és megragadjon a fülekben, akkor valamit villantani kell, amihez a tempók felpörgetése vagy pár extrém effektus becsempészése ma már kevés volna. Hallga!



A tétel végén az a lezárás megvan? Mintha egy Liszt rapszódia lenne. Nem kicsit ekklektikus és stílusidegen ez a megoldás.

Plewniaknak kiforrott véleménye van a Négy évszakról. Hallhatjuk. Nem tegnap kezdte a vele való ismerkedést. A pali sem annyira fiatal már, a ráncok az arcán árulkodók. Ha egy hangot oda és úgy játszik, ahogyan, annak oka van, és ezen érdemes elgondolkodnunk. Nagy kedvencem tőle a Tél első tétele, amely az ő olvasatában soha nem hallottan disszonáns. A feloldásra vágyó, feszültséggel teli hangokat annyira kiemeli a kíséretben, hogy elsőre úgy tűnik, mintha önkényesen átírta volna az eredeti akkordokat a sajátjára. De nem! Mindössze a megszólalás arányain állított egyet, mondjuk azon hatalmasat, amitől egy meghökkentő, kifejezetten bizarr jelentéstartalmat kap a tétel. Nem hinném, hogy mindenki értékelni fogja ezt a húzást, engem lenyűgözött vele. Az Ősz második tétele is megkapó a portatív orgona használatával. És milyen ízléses! Végre nem egy csembaló céltalan ciripelését és öncélú futamait kell hallgatnom! Hogy amúgy mit keres a műben ez a szóló nélküli kíséret, főleg annak fényében, hogy az első tételben már eleve van egy tekinélyes méretű lassú rész, csak Vivaldi tudná megmondaná.

Az album végén kapunk még egy oboaversenyt is, az RV 450-et. A szólista Michaela Hrabankova. Nem tudok belekötni a játékába. Mondjuk nekem Benoit Laurent a kedvencem, ha erről a darabról van szó, de ezzel is az előadással is beérném, ha Xenia Löffler felvétele sem volna már elérhető.

Sajnos hangzó anyag még nics fent a Youtube-on, de egy felnőtt ember találja fel magát és oldja meg a beszerzését! A linkelt koncertfelvételek egy másik előadói koncepciót képviselnek, a tételek a lemezen nem ezekben a formákban és tempókban csendülnek fel. Kedvcsinálónak így is megteszik. Csak az a rémes papi reverenda ne volna Plewniakon!

A kiadvány meghallgatása felettébb ajánlott, hifis szempontból sincs szégyenkeznivalója. 48 perc az egész.




 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 15. 14:40
(1) #1358
Forgotten Arias – Philippe Jaroussky

Idézek:

"Napjaink sztár-kontratenorja: a francia Philippe Jaroussky megint egy bámulatos zenei időutazásra invitálja meg a hallgatót újonnan kiadott Erato/Warner albumán – melynek révén az 1750-től 1770-ig tartó évek operaházainak világába tekinthetünk be: mára már elfeledett operák és azok áriái jóvoltából.

Az „Elfelejtett áriákkal” Phillippe Jaroussky kontratenor ugyanis a késő barokk, a rokokó, és a megszülető klasszicizmus zeneszerzői – és e kor nagy librettistája: Pietro Metastasio előtt tiszteleg.

Az 1748 és 1770 között, kilenc zeneszerző által írt album mind a tíz áriája világpremier felvételeken hallható. Metastasio librettóit több, ma is ismert komponista: köztük Vivaldi, Händel, Gluck és Mozart zenésítette meg, így több száz opera született.

Mind az áriáknak, mind a szerzők legtöbbjének – néhány kivétellel – feledés lett a sorsa; egyedül Pietro Metastasio neve cseng jól ismerten évszázadok múltával is – és szerepel mintegy 100 opera librettistájaként. Olyan ismert, ámde más szerzők által végül sikerre vitt operák áriái csendülnek fel ezen a lemezen mások zenei megfogalmazásaiban, mint a La Clemenza di Tito, az Il Re Pastore, a L’Olimpiade, a Catone In Utica, az Artaserse vagy éppen az Il Soroe.

Az Elfelejtett áriák sokrétű műsorának ismerősebb nevei között is ott találjuk Gluck, Johann Christian Bach, Jommelli, Hasse és Piccinni nevét – de tőlük is olyan részletek és áriák csendülnek fel ezen az új megjelenésen, melyeket eddig még soha nem hallottunk. Az azóta eltelt kétszázötven – vagy még több – év távolságából olyan, a mában kevésbé ismert, de a maguk korában sikeres operaszerzők áriái is újra felcsendülnek, mint Bernasconi, Ferrandini, Traetta és Valentini.

Ez a nyolcvan percnyi tisztelgés Pietro Metastasio előtt gyönyörű hallgatnivalót kínál. Philippe Jaroussky végig szórakoztat és elbűvöl megint; éneklése érzelmekkel teli és hibátlan. De külön felfedezés ezen az albumon a zenekari kíséretét ellátó Le Concert de la Loge. A 2015-ben Julien Chauvin hegedűművész által alapított, és azóta az ő vezényletével működő francia barokk zenekar erőteljes játéka – és Philippe Jaroussky magával ragadó éneklése együtt teszik az Elfelejtett áriákat felejthetetlenné".

(Komlós József JR)

Köszönöm Józsefnek minden angolul nem tudó komolyzenerajongó nevében a Warner hivatalos ajánlójának magyar nyelvre történő fordítását és törzsanyagként való beemelését! Bár sok szellemi erőfeszítést nem igényel ez a fajta munka, de mindenképpen értékelendő a nyelvtanulásba beleölt rengeteg ideje és a régizenei iránti érdeklődése. Kár, hogy Orlinskire is legalább annyi figyelmet fordít, mint Jarousskyra.

Ma már az egyetemi diplomákhoz nem kell államilag elismert nyelvvizsga, mert a döntéshozók szerint az az általános nyelvtudás, amelyet az iskolákban szerezhetünk, alig jó valamire, és rendre nem alkalmazható a választott szakirányra. Akkor meg minek bajlódni vele? Igaz is. Mindig akad majd valaki, aki lefordítja helyettünk a számunkra érdekesnek tűnő szövegeket, sőt, még hozzá is költ ezt-azt saját kútfőből, mi meg nemhogy fenntartásokkal kezelnénk ezen igyekezetét, de egyenesen megköszönjük neki a szellemi terelgetést. Mondjuk én soha nem engedem a gyerekeimnek, hogy vadidegen emberektől fogadjanak el kétes értékű édességet, még akkor sem, ha azt egy áruház területén teszik kamerák tüzében, Tapsi Hapsinak öltözve.



József kiemeli a Le Concert de la Loge teljesítményét. Nagyon helyesen! Tényleg bámulatos, hogy mennyire jó ez a zenekar, ami bizonyára annak is köszönhető, hogy Julien Chauvin most a háttérbe szorul és nem szólózik. A Naive gondozásában megjelent Vivaldi sorozatban Chauvin két albumot is jegyez. Azokon is a zenekar tündököl, nem pedig ő. Hegedűversenyekről van szó...

Mostanában nagyon divatossá lett az elfelejtett dolgok előkotrása és felmelegítése. A paletta színesedik, amitől a mi ítélőerőnk is jó irányba fejlődhet. Persze kérdés, hogy azok az elfelejtett darabok tényleg el lettek-e felejtve? Schellenberger Lost and found albumán is van egy olyan Reicha F-dúr oboás darab, amelyet mióta az eszemet tudom játszanak a hazai oboisták. Mondhatnám, alapdarab. Szóval tök jó, hogy Jaroussky elénekli ezeket a feledés mocsarába süllyedt áriákat, mert hiába az ismeretlen szerzők, attól még jól komponáltak.
 
 
 
 
 
"Jaroussky is at the absolute top of his game in this beautifully-curated tribute to the great librettist Pietro Metastasio...there's a new depth and grit to the voice in the lower register (the opening aria from Andrea Bernasconi's L'Olimpiade takes him down to a resonant low C!), and he conjures some extraordinary colours in Ferrandini's setting of 'Gelido in ogni vena' from Il Siroe".
 
Katherine Cooper


Ezt az abszolut jelzőt elhagytam volna. Nem ez Jaroussky legerősebb lemeze. Inkább bíztató visszatérésnek mondanám egy hullámvölgyekkel teli hosszú időszak után. Jaroussky ismét magára talált, de azt a bravúrt, amelyet pl. a Vivaldi vagy a Carestini lemezen mutat már nem tudta megismételni. Megbízható pletykák szerint  egy ideje a tanítás felé kacsingat és készül befejezni a szólista karrierjét. Szerintem pár évet még várjon ezzel, főleg most, ennek a teljesítménynek a tükrében. József azt is írja, hogy Jaroussky éneklése érzelmekkel teli és hibátlan. Én ehhez hozzátenném még, hogy egy kicsit gépies és patikamérlegen adagolt. Mintha egy NASA rakétamérnök áriázna. A Gelido in ogni vena c áriában ez különösen kijön. Irtó hosszú ez a nóta. Ha nincs a zenekar, menten lekeverem. Persze nagy dolog, hogy valaki ennyire fegyelmezetten és koncentráltan tolja nekünk az ipart, de emögött a kínos precizitás és minden ösztönösséget mellőző átgondoltság mögött egy félelmet érzek érzek, a "mi lesz ha nem teszek meg mindent a sikerért és kudarcot vallok" félelmét.

Jaroussky régen nem így énekelt. Sokkal felszabadultabb és spontánabb volt, és vagy húsz kiloval könnyebb is. Az intenzív koncertezés eszi az embert. Tesileg is és szellemileg is. Látszik rajta. Nem hiszem, hogy a tehetség csak úgy el tud párologni bárkiből is, de a zenei mondanivaló olykor el tud apadni. Egy zenekari művésznek nincsenek ilyen napi problémái, mert a rutin átsegíti őt az ihletetlen időszakokon. Egy énekes, pláne egy ilyen kézről-kézre adott fenomén feltöltődés hiányában bizony olykor beleszaladhat ezekbe a rossz periódusokba, amelyekből nem könnyű kikecmeregni. Albrecht Meyernek már vagy 10 éve nem sikerül. De még így is nagyon tetszik Jaroussky mostani éneklése, amelyet azzal tudok alátámasztani, hogy egy hétig mást sem hallgattam, csak ezt az albumot! Élmény őt hallgatni.

Ja, és a mélyei! Vannak neki rendesen, de ezt már korábbról is tudhattuk. Kár, hogy amikor lemegy a pincébe szénért, nagyon megváltozik a hangszíne. A törés akkora, mintha egy oboás lemezen hirtelenjében egy klarinétot kezdenénk el hallani. Jaroussky anno egy interjúban beszélt arról, hogy mivel ő nem kasztrált, a kasztráltakra írt áriákat nagyon nehéz énekelnie. A kasztráltaknak más volt a hangszála, a termete, a felsőtestük térfogata, amelyek mind közrejátszanak a hangképzésben és a levegő kontrollálásában. Arról nem beszélve, hogy mindegyik kasztráltnak egyedi képességei voltak, amelyeket reprodukálni szinte lehetetlenség. 

A Metastasio vonalat elengedném az album dícséretében. Olaszul tudunk? Tényleg? Jól? Értjük a szöveget? Rácsodálkozunk a strófák ötletességére, a prozódia és a zene bravúros találkozására? Örömködjön az, aki erre képes! Én megelégszem annyival, hogy Jaroussky kiejtése profi. Tőlem a mákos bejgli receptjét is megzenésíthették volna a szerzők, kb annyira érdekelt volna a szöveg. De ez már az én igénytelenségem, annak ellenére, hogy pontosan el tudom mondani olaszul, hogy hogyan lehet legkönnyebben eljutni hévvel a legközelebbi madaras Tescoba.



Az album meghallgatása feltétlen ajánlott! Nagy élmény. Nagy come back.



 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 13. 20:43
(1) #1357
Antoni Vivaldi - Les Sonates pour Flute Traversiere

Kiadó: Accord 1991

Előadók:

Musique des Lumieres:
Jean-Christophe Frisch, flute traversiere baroque
Christine Plubeau, viole de gambe
Pascal Bouquet, archiluth
Claude Wassmer, basson baroque
Alessandro de Marchi, clavecin

Valósággal ordítja az album, hogy histórikus előadás van szó. Ilyen hangszerparkkal mi más lehetne? A kísérőfüzetben még a hangszerek gyártója és a készítésük éve is fel van tüntetve! Szeretem az ilyen apróságokat. Annak ellenére szeretem, hogy érdemben nem tudok velük mit kezdeni. Sem hangszerész nem vagyok, sem pedig ezeknek a hangszereknek a tudora. Modern oboa vagy fuvola esetén nem esem kétségbe, olyenkor elég jól látok a pályán, viszont ezek itt korhű kópia hangszerek. Képről mindegyiket felismerem, de gyártót nem tudnék hozzájuk rendelni.

Az archiluth szerepeltetése igazán különleges. Ez az a tenor hangszer, amely a lant és a theorba között helyezkedik el félúton. Az Accedia Bizantina is előszeretettel használja koncertjein. Bár testes, mély hangja van, mégsem hat úgy, mintha egy lavórt húroztak volna fel gazdagon. És ott van a viola da gamba is, amely első ránézésre mintha kissé kilógna a sorból. Viola da gamba a szonátákban? Miért nem barokk cselló? És minek a fagott? Nem lehetett volna mással kiváltani?

Bizonyára ki lehetett volna. Akit érdekelnek a miértekre a válaszok, olvassa el a kísérőfüzetet, mert kifejezetten hosszasan értekezik ebben a témakörben! Én csak átfutottam ezeket a sorokat, mert teljesen másra voltam kiváncsit. Arra, hogy mik azok a preludiumok ott, a tételekben. Mutatom őket sorban.










Nem kell zenetudósnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: ezek nem Vivaldi szerzeményei. Na de akkor kik írták és miért tették őket a szonátákba? Valójában egy rég elfelejtett előadói gyakorlatot elevenítettek itt fel zenészeink, ti. Vivaldi idejében teljesen természetes eljárás volt a szerzemény tételeinek dallamaira és hangulatára reflektáló elő-improvizáció, melynek feladata a felvezetés, a mű felkonferálása volt. De nem csak ezekkel gazdagították de Marchiék Vivaldi szonátáit, hanem a saját díszítésekkel, kadenciákkal és a tételek közötti átvezetésekkel is. Kifejezetten sokat dolgoztak a hitelesség érdekében, szóval próbáljuk meg kellően értékelni az igyekezetüket!

Fuvola szonáták. Az RV 53-at oboán hamarabb ismertem. Khm. Vivaldinál azért nem kell mindent készpénznek venni. Attól, hogy anno valamit ráírtak a kottára, még nem jelentette azt, hogy ne lehetett volna más hangszerrel is éppen olyan jól előadni. Sőt! Hallga csak!



 

Off. Nem tudom, hogy ki hogy van a barokk fuvola hangjával. Nem is oly régen olvastam egy kirohanást vele kapcsolatban egy hazai hifi kereskedőtől. Ő ki nem állhatja, a modern fém fuvolák hangját sokkal többre tartja. Lelke rajta! Azt azért csendben hozzátenném, hogy a csúcsminőségű modern fuvolák gyártói mind a fa fuvolák hangját szeretné koncertkörülmények között visszadni. Vagyis aki a fém hangszereket kedveli, valójában egy olyan hangért rajong, amely próbál minél közelebb kerülni a barokk fuvolák megszólalásához.

On. Kérdhetnők, van-e gyenge pontja az előadásnak? Örömmel jelentem, hogy nincs. Azért ez nagy szó! 1991-es keltezésű kiadványról beszélek. Ma is bátran ki lehetne vele jönni. A hangminőség is rendben van. A zene elsőosztályú, akárcsak az előadásuk. Szonátákat hallgatunk, nem pedig Mahler szimfóniákat. A hangzás meglehet, hogy pár hallgatónak kicsit sovány lesz, mert nem fognak kilengeni a Sonus Faber Extrema membránjai, de a méret nem minden és nem is garancia a minőségre. Ha jobban végiggondoljuk, a zenekari muzsikálás alapját a kamarazenélés adja. Aki nem tanulta, akinek nincs gyakorlata, a zenekarban tutira szívni fog. Amikor egy Csajkovszkij szimfóniában pár másodperc alatt a pikolótól lefut egy futam a fuvolán, oboán, klarinéton át a basszosklarinétig, tulajdonképpen kamarazenélést hallunk. És ajánlom mindenkinek, hogy ezzel a hozzáállással figyeljen ezekre a szonátákra is. Ne csak a fuvolára hegyezze a fülét, hanem az összes hangszerre egyszerre! Az összeszokottságukra, a harmóniáikra, a tisztaságukra, az időnkénti akaratlagos fáziskéséseikre. Mert ilyen is van az albumon. Megmutatom.



Jó zene ez nagyon. Az album meghallgatása feltétlen ajánlott!



 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 11. 17. 00:13
(1) #1356


Az egyik szemem sír, a másik szintén.




Tényleg ilyennek kellene lennie egy Vivaldi estnek 2023-ban Magyarországon? Kicsit olyan ez az egész, mint amikor a zenei általános iskolások elmennek az öregek otthonába karácsonykor, és tét nélkül fújkálnak egy kicsita hangszereikbe, mert úgysem vágja senki a témát. De nem akarok ünneprontó lenni, mert tudom, hogy Lakatos tanár urat a legjobb szándékok hajtják. Elvitte a "kicsiket" koncertezni, hadd szokják a pódiumot és a zenész léttel járó teljesítmény helyzetet. Mondja is egy helyütt, hogy nem a mosókonyhában kell nagy fagottosnak lenni, hanem a közönség előtt.

A lámpalázhoz hozzá lehet szokni valamennyire, ma már egészen jó technikákat lehet ellene bevetni. Jóga, meditálás, Jaegermeister, szívnyugtató...Van, akinél csak kicsit szól bele az izgulás a végeredménybe, van akinél teljesen hazavágja a produkciót. Egészen kivételes felkészültségű zenésszekkel is elő tud fordulni olyan, hogy a próbán kihozzák a műből a 90-95%-ot, a hangversenyen meg örülnek, ha az 50% megvan. Ez egy ilyen szakma. Nem lesz mindenkiből szólista. Nem is mindenki kívánja a reflektorfényt.Van, aki zárt ajtós  diplomakoncertet kér a tanári kartól, mert annyira nem bírja, ha mások nézik és hallgatják őt. Ettől még a továbbiakban lehetnek nagyon jó zenészek és kiválló tanárok.

Akiket most hallunk, a koncertpódiumot célozták be maguknak. Akadémista ifjú süvölvények, Lakatos György növendékei. Tudjuk, ki az a Lakatos György? A világ egyik legjobb fagottosa! Hoppá! Ha valaki ért hazánkban a hangszerhez, akkor az ő.

Az öt fagottosból négy elsős. Ejha! Itt aztán van utánpótlás rendesen! A szolfézs szak meg lassan kihal, annyira nincs iránta érdeklődés. De más egyéb zenei szakot is mondhattam volna helyette. Valamiért nagyon vonzó ez a fagottozás. Mondjuk régen is az volt. A fagott nagyon hálás hangszer, már nagyon korán sok örömmel ajándékozza meg a vele próbálkozókat. Nem olyan mint az oboa. Obán vagy csak iszonyat sz@rul, vagy csak iszonyat jól játszanak. Átmenet valahogy nincs. Ettől a világ legnehezebben megtanulható fafúvós hangszere. Oboistának lenni rang a zenész szakmában.

Szóval minden lehetőséget meg kell ragadni, ha koncertezésről van szó. Lakatos tanár úr ahogy kell, be is dobja a juniorokat a mélyvízbe, és szegények bizony nyelik is rendesen a vízet. Egy kicsit több gyakorlás nem ártott volna részükről. Nagyon gyorsan kiderül, hogy nem vették kellően komolyan a feladataikat. Fújnak összevissza, kígyót-békát bejátszanak, ujjaik összegabalyodnak az legegyszerű futamokban, sokszor hamisak, nem érzik a tempókat, és általában véve rémesen robot-módon játszanak. Elfújják a tételeket, de minek? Ezért igazán kár volt elővenni aznap a hangszereiket. Hát ez lesz majd az, amit meg kell majd beszélniük koncert után a mesterrel. Hogy szép dolog a ZAK, de néha azért gyakorolni is kell, mert ez a fújás olyan messze van az európai élvonaltól, mint Makó Jeruzsálemtől. Már leírtam párszor, hogy egyszer az embernek ki kell gyakorolnia magát. Még a legtehetségesebbeknek is. Ha ez a munka elmarad, akkor ez lesz belőle. ilyen suta zenélés.

Biztosan sokan gondolják azt, hogy a tanár dolga beleverni a buksikba a tudást, hogy az ő felelősége, hogy a növendékek gyakoroljanak. Hát nem! A tanár nem tud helyettük megtanulni fagottozni. Nem tudja átvenni a vállukról a terhet és cipelni. A jó tanár segít, amiben csak tud, a diák dolga meg ellopni a tudást. Szóval ha a növendék rosszul teljesít, az nem feltétlen a tanár sara, de persze ez utóbbira is van példa. Mindegy! Lakatos György nagyon jó fagottos, jó tanár, ellenkezőjét még nem hallottam fagottosoktól. Meg hát ott van az én fülem is radarnak.

Szóval rémes ez a koncert. Ez a zongorista például. Ennyire punnyadtan, ennyire érdektelenül játszani egy hangszeren...És még a tételek bevezetőit is elkummantja. Tipikusan zeneiskolás megoldás. Tanszaki koncerteken csinálják ezt. Pfúj! Mibe kerülne még azt a fél percet odaklimpírozni? A zeneszerző akkurátusan kiírta a kottalapra a hiányzó hangokat, bizonyára nem véletlenül. Szóval ez netto igénytelenség. De nem is ez a legfájóbb, hanem a barokk iránti értetlenség és érzéketlenség mindenki részéről. Nyomják ezerrel Vivaldit, mert írt rá 39 versenyművet, de annyira nem vágják a korstílust - és ide sorolandó Lakatos is -, hogy az már fáj. 2023-ban még mindig nem megy a ZAK-on a barokk. Van valami hagymázas elképzelésük erről a régvolt világról, amely köszönőviszonyban nincs a legújabb trendekkel, azzal, mint amit pl. a Schola Cantorum Basiliensisben nyomnak, és ahelyett, hogy időnként elmennének egy barokk zenei kurzisra, hogy kicsit tovább képezzék magukat, mondjuk Miszlára, inkább tolják ezt a rengeteg sületlenséget. Egy Katharina Arfken növendéktől nem szégyen a tanulás. Elmennek rá ZAK-os tanárok? A hallottak alapján kizárt. Vagy ha mégis, hát nem nagyon fogadják meg a tanácsokat. 

Most ezzel csak az a gond, hogy a barokk nagyon jelentős mértékben van jelen a fafúvósok életben. Felvételikre kérik, diploma koncertekre kérik, próbajátékokra kérik, csak éppen alig ért hozzá valaki. Mondjuk nekem olyan szakis tanárom volt, aki barokk oboázott, és autentikusan tudta elővezetni a darabokat és díszítéseket írni hozzájuk. A hazai tanárok többségéről ez egyelőre még nem mondható el. Nem véletlen, hogy ennyire szívügyem a régizene.

Szóval szép dolog ez a népművelő fagottos koncert, a sok érdekes adat és hivatkozott mű, csak hát a minőség maradt el, de az piszkosul. Ez egy ilyen "sport". Sok tényezőnek kell összejönnie egyszerre, hogy valami jó süljön ki belőle. Itt jóformán minden félresikerült. De értékelem Lakatos tanár úr őszinteségét, hogy vállalta a közzétételt, még így is, hogy az érzéseim nagyon felemásak. És nem is amiatt, hogy a hangok félrementek és lélektelenül szóltak, hanem mert fényévekre vagyunk a nemzetközi élvonaltól, különösen a histórikus Vivaldi játéktól. Soha nem volt ennyire aktuális Berkhout játéka, mint most!




Frans Robert Berkhout
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 18. 10:53
(1) #1355
Egy újabb, ismét erősen vitatható díszítésekkel ellátott előadás Albrecht Mayer előadásában. A dolognak külön pikantériát ad, hogy a Strauss oboaverseny ráadásaként játssza.



És ugyanez a tétel histórikus felfogásban:






 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 18. 00:15
(1) #1354
Nem értem, hogy miért csinálják ezt. Ilyen díszítések nem léteztek a barokk korban.
 
Régizene