Régizene
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 31. 19:17
(0) #40
.



10/10

Alexander Balus, HWV 65 (Aria 'Convey me to some peaceful shore')




L'Allegro, Il Pensero, Ed Moderato, HWV 55 (Aria 'Sweet bird')





.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 30. 22:02
(0) #39
.

Frans Robert Berkhout (1950). Ennyinek ideális esetben elégnek is kellene lennie. Egy névnek, így leírva. A legnagyszerűbb fafúvós, akit valaha hallottam. Óriási veszteség, hogy Vivaldi fagottversenyeinek csak egy töredékét játszhatta fel, viszont ez a két lemeze abszolút referencia a késöbbi nemzedékek számára. Játéka emberléptékű, természetes lüktetésű interpretációit pár meghallgatás után nagyjából bárki leutánozhatja. Hangszeres allűrjei nincsenek, mindig tisztán és végtelenül értelmesen játszik. A titka? Passz. Bár lemezeit rég hullámosra hallgattam és kívülről fújom Vivaldi összes nótáját, a mai napig az újdonság erejével hatnak rám zenei megoldásai. Számomra ő az origo.

Ki gondolná, hogy ez a kitűnő művész elsősorban a fog- és szájbetegségek szakorvosa?

Ha belefúj a hangszerbe, egyből odakapom a fejem. Nem hajszolja úgy Vivaldi versenyműveit, mint pl. Azzolini. Ő nem esik ki a padból, ha a tanár kérdezi, de ha felszólítják, kétség sem férhet hozzá, hogy a legfrappánsabb és legtökéletesebb választ ő fogja adni, és mindezt végtelen eleganciával. A tanár éppen ezért már nem is kérdezi. Már év elején megkapja tőle az ötösét, be sem kell járnia az órákra. Ha kell szólózik, ha kell diszkréten a háttérbe húzódva continuozik, és olyan tartást ad a többieknek, hogy az beillik egy külön műsorszámnak.

De félretéve a tréfát, ez a lemez valami olyat mutat, amit a szülőszobákban lehet megélni. Nálunk apás szülés volt. Láttam mindkét gyermekem világra érkezését. ( Az asszony akarta, hogy bent legyek, én nem tolakodtam ). És nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges, pedig bejártam a biológia órákra. Mert, hogy nem az asszony kreálta a gyerekeket, az tuti. Valami él minket, és ha kell, teremt. Fut egy program, amely mindent felügyel, és ideális esetben kilenc hónap után egészséges gyermek születik. Persze ezer dolgot tehet a nő azért, hogy a legjobb körülményeket biztosítsa magzatának, de végeredményben nem ő tervezi meg a gyerek csontozatát, véredényeit, idegrendszerét vagy a méhlepényt, hanem valami más, ami van, de nem tudjuk pontosan, hogy mi is valójában.

Ez a lemez is egy ilyen csodával kibélelt album. Egyszerűen tökéletes. Sok műsorszám van rajta, valami hibának azért lennie kellene...De nincs. Akárhányan is vannak a résztvevők, mindig halálosan pontosan játszanak. Folyton a kör közepébe lőnek. Ez a végzetük. A hibázásra való képtelenség. Egyszerű kamarazenéről beszélek, amely a legnevesebb zenekari előadásokat is kérlelhetetlenül a háttérbe utasítja. Nem emberi léptékű a végeredmény. Hogy mit éreztek a zenészek, amikor felvették a darabokat, azt sajnos nem tudom, de szerintem valami olyasmit mondanának, hogy folyton egy angyal repkedett a fejük felett.

Talán tényleg így volt. Talán nem. Kár volna kihagyni a lemezt.

Concerto in G, for bassoon, Violoncello, 2 Violinis, Viola & Continuo, RV 531: I. Allegro



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 27. 22:16
(0) #38
.

Kicsit határeset ez a felvétel. De hát Dantone a karmester. És annyira jó hallgatni ezt a vibrátó nélküli hangszerparkot.

Kyrie


És meghallgathatjuk azt az áriát, amely végül lánykéréshez vezetett.

Agnus Dei




.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 23. 21:08
(0) #37
.

Michael Praetorius (1571. február 15 - 1621. február 15 ) valahogy kiesik a zenei látókörünkből, pedig elolvasva életének és munkásságának rövid wikipédiás összefoglalóját az derül ki, hogy a barokk zeneszerzők nagyon sokat tanultak tőle, hatása messzire sugárzott.


Ez itt a kedvencem:

" 1605-1610 között kilenc kötetben jelentette meg koráldallamokra írt 1244 kompozícióját. A Musae Sioniae a korabeli evangélikus énekek legjelentősebb gyűjteménye. A szerző figyelembe vette az egyes tartományok egyházainak különböző változatait is. Az első négy kötetben a két kórusra és négy szólamra írt művek az uralkodóak, aztán az 5. kötettől az énekek feldolgozása szisztematikus lett, és uralkodóvá vált a nyolcszólamúság".


2 kórusra 8 szólamban komponálni kb annyira egyszerű, mint otthon, este, a konyhaasztalon, integrált áramkört tervezni a NASA-nak, miközben bömböl a 2 éves gyerek, mert nem kapja elég gyors tempóban az ételt. Szóval nehéz, maradjunk annyiban.



Innen nézve már érthető a lemez borítója.



Tudós ember kezeit látjuk, körülötte mindenféle mérőeszközökkel. Az egész beállítás azt sugallja, hogy hősünk célja a világ nagy titkainak kifürkészése és leképezése. És bizony Praetorius is tudós ember volt a maga szakterületén. Nem csak ezerszámra ontotta magából a bonyolultabbnál bonyolultabb szerzeményeket, de elméleti műveket is alkotott hangszerkezelés és összhangzattan tekintetében.

A lemez műsoranyaga tulajdonképpen egy válogatás, mert 2008-ben az Alpha kiadásában már megjelent a teljes orgonás életmű.


Ablitzer már akkor hivatásos orgonista volt, amikor én még egy pajzán gondolat sem voltam, és az életrajza szerint küldetésének tartja Praetorius munkásságának megismertetését. Persze, aki az olasz reneszánsz dallamosságára van berendezkedve, azt nagyon tudom sajnálni, mert igazán klassz darabokról marad le. Jó, az északi reneszánsz valóban szögletes az olaszhoz képest - még Praetorius esetén is, aki pedig Gabriellitől is tanult -, és ha valahol nagyon fontos a zenei anyag sokrétű, sűrű szövete, a különféle bonyolultabbnál bonyolultabb konstrukciós megoldások, a szinte matemetikailag leírható vezérlő elvek, akkor az ez az időszak. Meg a középkori többszólamúság. Meg a szerializmus. J.S. Bach is tudott ezt azt a fúgáról, de Praetoriusnak sincs szégyenkeznivalója. Ellenkezőleg! Ismét kiderül, hogy nem Bach a zeneszerző fejedelem, mert voltak előtte is jócskán, akik már pontosan tudták, hogy mitől döglik a légy, és hát Praetorius bizony úgy csűri csavarja a szólamokat, hogy közben egyszer sem érezni rajtuk a műviséget vagy az erőlködést. Könnyen ment neki a komponálás.


És az album kapcsán ide tenném a hangsúlyt, a kompozíciós elvekre. Mert ez a zene kimondottan azoknak való, akik ki tudják hallani a különféle szólamokat, határozottan meg tudják különböztetni a bal és jobb kéz hangjait, miközben szól a pedál soron a cantus firmus. Ablitzer szerencsére nagy segítségünkre van, mert ő már alaposan átrágta magát a szerkezeteken, és nagyon egyértelműen és biztos kézzel kalauzol minket végig ebben a zenei útvesztőben. Az orgona, amelyen játszik, nem kicsi, de nem is nagy. Kabát alá azért már nem férne be. Nagyon kellemes a hangja, nincs benne semmi tolakodó. Érthetőbben: nem olyan, mint egy Silbermann, amelynek ha odafekszenek, olyan hatást tud kelteni, mintha hét Szuhoj repülne kötelékben a fejünk felett. Nem, ez itt intim orgonálás, és kell is a szólamok megkülönböztethetősége és játékossága végett. A regiszterek is nagyon változatosak és találóan vannak összekombinálva. Érezni, hogy Ablitzer ezeket a darabokat már régóta játssza, mennek is neki piszkosul.


Dallamosság? Mindent azért ne akarjunk! Ez a válogatás nem ezt célozza meg. Az első nóta ennek ellenére kifejezetten dúdolható. Talán ezért is lett belőle kezdő darab. Afféle kedvcsináló, hogy ne menjen el rögtön minden életkedvünk.


Itt meghallgatható. Hymnus in festo trinitatis: O Lux beata Trinitas · Jean-Charles Ablitzer


.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 21. 17:27
(0) #36
.

Marco Antonio Cavazzoni: The Complete Organ Works (ACCENT 2003)

Liuwe Tamminga plays the organ by Lorenzo da Prato (1471-1475) in the Basilica di San Petronio, Bologna.



Marco Antonio Cavazzoni (c. 1490 – c. 1560) Girolamo Cavazzoni apja, reneszánsz orgonista és zeneszerző volt.

Az album címe megtévesztő, azt gondolhatnánk, hogy kizárólag Cavazzoni darabokat tartalmaz, de ez csak részben igaz. Jacopo Fogliano (1468-1548), Claudio Veggio (ca.1505-ca.1557) és Giulio Segni (1498-1561) művei is ott figyelnek az előadói listán, nélkülük egy fél albumra sem futotta volna Cavazzonitól. Szóval nem sok orgonaműve maradt fenn ránk. Pech, mert nagyon jó zeneszerző volt. De nem kell pohár után nyúlnia senkinek a hír hallatán, mert a kortársak annyira Cavazzoni stílusában alkottak, hogyha azt mondja nekem valaki, hogy bocsánat, tévedés történt, itt mégis minden művet Cavazzoni írt, én azt is elhiszem. A közös ízlés, a közös zenei gondolkodás, a másik zenei stílusa általi ihletettség ebben a korban még nem volt ciki. Viszont a zenei nyelv nagyon szokatlan lesz a barokkon nevelkedettek számára. Én szóltam.

Az albumon 19 darab sokszorosan összetett és meglehetősen bonyolult zenei mondat csendül fel. Nagyon kell figyelni a szólamok mozgását, különben fél perc alatt elveszíteni a fonalat és a dallam lüktetését.

Cavazzoni - Recercare primo


Itt az egy, hol az egy? Nincs meg? Hát barátom, nem kellett volna zenehallgatás közben a tévét nézni és kacsafarhátat kopasztani! Ez reneszánsz zene. Nem kortárs.

Vengaboys - Shalala lala



Egyszer a bal kéz, másszor a jobb kéz, és van, amikor csak a pedálsor segít a tempón belüli eligazodásban. Rengeteg az ál-lezárás. Ha valami igazán különlegesen izgalmas ezen az albumon, akkor az a rengeteg késleltetés. Aki hallotta már Ördög Nórát beszélni, azt tudja, milyen az, amikor képtelenség valakinek a szavába vágni.



Ezeknek a szerzőknek a zenei mondatait sem lehet megakasztani. Miért? Mert nem kérdés-felelek szerint épülnek fel. Nincs olyan, hogy most lenyomom a lejátszón a stop gombot és egy perc múlva majd innen folytatom. Bár látszólag ezeket a zenei mondatokat cezúrázni lehet, a valóságban a részmondatoknak önmagukban nincs értelmük. Nincs. Minden egyes darabot megbonthatatlan egészként kell szemlélni, mert az, amit mi elsőre periódusnak vélünk, valójában nem is periódus. Minden mű egy nagy levegővétellel kezdődik és ajulásos légszomjjal végződik.



Tamminga úgy interpretál, mintha szabadmerülne. Elúszik a medence aljára tapadva ötven métert, megérinti a falat, és azzal fordul is vissza. De nem jön fel a felszínre levegőt venni. És ezt így csinálja végestelen-végig. Már a nyolcadik hosszát ússza egy levegővel, de még mindig nem akar megfulladni. Szóval érdekes ez az album. Talán mondanom sem kell, hogy ezt is főként hardore régizene rajongóknak ajánlom. 10/10

Cavazzoni - Lautre yor per un matin


.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 20. 22:36
(0) #35
.

Két férfi, egy eset. Az egyik barokk oboán játszik, a másik modern építésűn. Érdemes összehallgatni őket.


Concerto for Oboe, Strings and Continuo in D Minor, RV 454: I. Allegro · Benoît Laurent


Oboe Concerto in D Minor, Op. 8, No. 9, RV 454: I. Allegro · Alex Klein


.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 19. 20:21 · előzmény: SE100, #30
(0) #34
.

És akkor álljon itt ellenpontként egy anti-chaconne is. Mert így is el lehet játszani ezt a tételt.

Partita for Violin Solo No. 2 in D Minor, BWV 1004: V. Chaconne · Amandine Beyer





.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 18. 23:19
(0) #33
.

A zenélés olyan, akár a főzés. Hiába a legjobb alapanyag, ha az elkészítéshez használt technológia egyszerűen nem megfelelő. Evett már valaki gázzsámoly felett sütött flekkent?

Hát ki ne próbáljátok mert óriási okádás lesz belőle!

Évek óta foglalkoztat a kérdés, hogy a profi és amatőr zenészek miért gyötrik magukat és legfőképp minket, jóhiszemű zenehallgatókat olyan zenetörténeti korszakok darabjaival, amelyekhez egyszerűen lövésük sincsen. Én ennek hátterében a lustaságot és a nagyfokú szakmai igénytelenséget vélem felfedezni. Minél jobban megyünk vissza a barokk előtti idők zenéiben, annál nagyobb a tanácstalanság a próba- és koncerttermekben, mintha egy mondabeli világ végére érkeznénk, egy ködös határmezsgyére, ahonnan az út a teljes ismeretlenségbe vezet, holott ez a terület nem is feltérképezettlen. Olyannyira nem, hogy jócskán akadnak kitűnő előadók és nemzetközileg jegyzett szakemberek, akik avatott értői ennek a mai ízlés számára furcsa zenei nyelvezetnek. Ami a barokk előtt van, nagyon más zenei bedrótozást igényel. Vivaldival rém egyszerű elboldogulni, viszont egy Machaut vagy Agricola mise már rendesen próbára teszi az elmét és a füleket.

Napok óta hallgatom ezt az albumot és egyre nagyobb a szerelem.

Capilla Flamenca, Dirk Snellings - Alexander Agricola: Missa In myne Zyn (2010)



Az előadók:

Capilla Flamenca
Marnix De Cat, contre-ténor
Rob Cuppens, contre-ténor (pl. 11)
Tore Denys, ténor
Lieven Termont, baryton
Dirk Snellings, basse
Liam Fennelly, viole de gambe
Th omas Baeté, viole de gambe
Piet Stryckers, viole de gambe

Hoppá! Három viola da gamba is szerepel az albumon! Igen. Hol az énekszólamot kiegészítve, hol teljesen magukban.

Ante Missam: Si j'aime mon amy


Ad Missam: Tout a par moy II


Összességében nagyon magas színvonalon mozog a lemez. A mű már önmagában hatalmas értéket képvisel, amelyet csak tovább gazdagít a perverz-mód igényes előadás. Az énekesek hangjai kifejezetten kellemesek, mindenki pontosan érti a szólamát és szerepét a mise egészben, sem egy apró poén, sem egy gondosan elbujtatott ritmusképlet megjátszása nem kerüli el a figyelmüket. Érződik, hogy rengeteget dolgoztak a művel, hogy átrágták magukat rajta és nagyon komolyan vették a feladatukat. Meg is lett a befektetett munkának az eredménye. Ezt a felvétel büszkén kiteheti a Capilla Flamenca az ablakba. Bárcsak mindenki rá tudna csavarodni erre az előadásra! Én elsősorban hardcore régizene rajongóknak ajánlom, viszont nekik nagyon. 10/10.




.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 17. 21:56
(0) #32
.

Ma se maradjunk jó zene nélkül!

Christoph Förster (attrib.Graun): Concerto in C minor for Oboe, Strings & B.c (D:XIII:165)

Batzdorfer Hofkapelle
Xenia Löffler, oboe

[00:00] I. Allegro ma non Presto
[04:40] II. Siciliano poco vivace
[10:07] III. Allegro





.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 16. 21:36
(0) #31
.

Vivaldi: Gloria in D Major, RV 589 - 2. Et in terra pax · Coro della Radiotelevisione Svizzera · I Barocchisti · Diego Fasolis





.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 15. 20:00
(0) #30
.

Aaron Rosand - J.S. Bach: Chaconne



Ha tényleg úgy van, hogy a chaconnet törrel a szívben kell játszani, akkor ez az előadás autentikus. Hogy a végén a díszítés alsó váltóhangról indul és nem felsőről? Alfredo Bernardini már évek óta nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, pedig ő aztán tényleg be van oltva régizenével.



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 14. 22:07
(0) #29
.

Marco Fornaciari.



Kifejezetten nyugtalanító a játéka. Elsőre magad sem tudod, hogy tetszik-e vagy sem. Visszahallgatod, még jobban összezavarodsz, egy hét múlva újrahallgatod, végül rádöbbensz, hogy istenadta őstehetség, ezért nem tudsz vele mit kezdeni. Nem a te zenei színvonalad. Soha nem is fogsz felérni hozzá. Egy egyedi példánya a hegedűsöknek. Esetében teljesen érdektelen, hogy amit csinál az korhű-e vagy sem. Fornaciari olyan szférákban mozog játék közben, ahová mi csak óhajtunk eljutni. Az a Bach szóló szonáta lassú tétel! Fájdalmasan jó!

Johann Sebastian Bach : Sonata No. 3 in Do maggiore, C BWV 1005: Sonata della Pentecoste. Adagio · Marco Fornaciari, fonè ensemble



A Foné kiadó jól tette, hogy értékmentésként felvett vele pár lemezt.

Ez itt egy templomi, élő koncertfelvétel, a maga utánozhatatlan hangulatával és időnkénti esetlenségével. Kopog a cipők sarka, hallani a lapozást, a véletlenül megpendülő húrok lecsengését, a hangszerek testhangjait, a nézők mocorgását. Aki tudja, szerezze be! Garantálom, hogy nagyot fognak változni a komolyzenei előadásokkal kapcsolatos elvárásai. Ezt a lemezt nem lehet máshoz hasonlítani. Fornaciarit csak Fornaciarihoz lehet mérni. Van ez a lemez, és van a többi. Ilyen egyszerű a képlet.

És ha már a különbözőségekről beszélgetünk...Mert folyton arról beszélgetünk.


Biber - Rosary Sonatas - The Annunciation - Patrick Bismuth, baroque violin




Biber - Rosary Sonatas - The Annunciation - Marco Fornaciari violin




Ennél eltérőbb zenei felfogást találni egyazon mű esetén talán már nem is lehetne, pedig a hangok az utolsó szálig megegyeznek. Melyik verziót szeressük? Nincs jó válasz. Most csak az ízlésünk és a belső ritmusunk dönthet.


A Bismuth-féle előadás egy histórikus előadói koncepció utolsó állomása, egy virtuóz előadói felfogás beteljesedése, ahonnan már nem vezet tovább út. Az ő Biber előadásához, mely a milánói dóm után kiált, érdemben már nem lehet hozzátenni, csak elvenni. A felvételt a Zig-Zag jelentette meg nem akármilyen hangminőségben.

Fornaciari nagy húzása az, hogy visszahozta a darabot a fellegekből a földre, oda, ahol mindannyian járunk. Bevitte Bibert egy emberléptékű, kicsit hűvös és huzatos vidéki templomba, ahová nem vakulni járnak a hívek, hanem lecsendesedni és átadni magukat hitüknek. A falakon mindössze pár egyszerű, besötétedett olajfestmény van, egyszerű fakeretben. És bizony ott ül a padokban Biber korának összes embere: a hentes, a pék, a fazekas, a pénzváltó, a koldus, a falu leggazdagabb embere, és külön padban a hóhér is. Hús-vér emberek hallgatják a hús-vér zenét egy látszólag egyszerű, nem nagy képességű zenés banda előadásában, amolyan rusztikus felfogásban. Fornaciari hallhatóan lelassítja a darabot, kvázi olyan hatást keltve vele, mintha így bárki el tudná játszani. De próbálja meg utána csinálni valaki!


Fornaciarit leginkább egy régi, 1500-as években épített olasz orgonához tudnám hasonlítani, amely egy hegyek között megbúvó cittadinában, egy kváder technikával épített középkori templomban áll. A fény éppen csak beszűrődik a lőrésszerű ablakokon. A hangszer első ránézésre nem valami nagy szám. Mindössze 1 manuálos, patinás, néhol kopottas, a padját az orgonisták már fényesre ülték az évszázadok folyamán. A billentyűk imitt-amott lötyögnek, az egyik kicsit feljebb van, mint a másik, némelyik nyikorog lenyomáskor, a sípok közül is párat már kicseréltek, de a maradék között is találni jócskán olyat, amelyet már nem lehet rendesen behangolni, ami miatt a hangszer megszólalása kicsit hamiskásan "lebegős". Nem ordítóan, de azért odakapjuk a fülünket, ha éppen egy ilyen hang szólal meg.


Fornaciari fantasztikusan jó hegedűhangon játszik, vibrátóját ezer közül felismerni. Neki minden megadatott, amire egy zenész vágyhat. Tehetség, kiváló tanárok, jó iskolák, saját zenekar, és a világ legjobb hangszerei - közöttük a saját építésű hegedűje is, mert hát ő hangszert készíteni is tud, csak úgy mellesleg. Az albumon a Biber Rosary szonáták minden egyes tételét egy másik hangszeren játssza.

1: Francesco Pressenda, Torino 1825
2: Marco Fornaciari, Crema 2001
3: Benigno Saccani, Milano 1909
4: Floreno Guidante, Bologna 1740
5: Augustin Chappy, Parigi 1750

Ez igazi bravúr! Szeretem, ahogyan kicsit leejti a hangok végét. Ezzel jelzi, hogy nem egy robot hegedűssel van dolgunk, hanem egy élő organizmussal, aki bár hajdanán perfekcionista módon közelített a zenéhez, mára már sikerült annyit felejtenie, hogy csak a lényegre koncentráljon. Az az első Rosary szonáta...Ahogyan elindítja...Totálisan más világ, mint ahogy Bismuth csinálja. Pedig Bismuth előadását hallgatva azt hihetnénk, hogy ez az igaz, az egyedüli és helyes megközelítés. Hát nem.


Amikor azt írom, hogy Fornaciari a maga természetes játékmódjával sokkoló, akkor nem túlzok. Tessenek meghallgatni és többé már nem kívánkozik más lemezt betölteni a tárba.


A felvétel hifis szempontból is példaértékű. A hangszereknek testük, térbeli kiterjedésük van, és annyi irányból dől a hang, amennyi irányban a hangszer a teste formájából kifolyólag kisugározza azt. A legnagyszerűbb hegedűhangokat kapjuk. Ezek nem selymesek. Mert a hegedű hangja minden, csak nem selymes. Inkább mondanám ércesen zengőnek. Csúszik a gyantás vonó a húrokon, recseg-ropog a hangszer, hallani ahogyan megreccsen és interferenciák jönnek létre a testben a lélek körül. Eszelős jelenlétérzet ez. És az a bőgő kíséret! Akárcsak a magyar népzenében. Nagyvonalúan odakenve, belefeküdve, brummogósan, talán még meg is emelik a hangszert a nyakánál fogva.

És a nagy kedvencem. A Vivaldi concerto.

Antonio Vivaldi: Concerto in Re maggiore: Per la Santissima Assunzione di Maria Vergine. Presto · Marco Fornaciari, fonè ensemble





.
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2021. 10. 13. 22:13 · előzmény: SE100, #27
(0) #28
Nos, igen, Beasley produkciója nem fog ízlésversenyt nyerni, tény. Az éneklése sem biztos, hogy a legjobb a tudásához és tehetségéhez képest, de mégis, engem ez jobban megfogott...* *smile*

*Persze, ehhez maga a feldolgozás/hangszerelés is nagyban hozzájárul.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 13. 21:59 · előzmény: Scarpia, #26
(0) #27
Túl egyszerű? Én meg azt hittem, hogy majd kitérít a Pluhar-féle ízléspályáról. :)
Beasley előadásában az individuum pajszerrel tör be a szakrális térbe, és esze ágában sincs feszélyeznie magát. De ez még nem is lenne baj. Ami engem bánt, az a rutinja, amellyel ezt a súlyos mondanivalójú éneket kezeli. Látszólag komolyan veszi a szólamát és keményen dolgozik vele, de a valóságban roppant kiszámítható és unalmas a tagolása. Mintha egy példatárból ollózta volna össze az egészet. Nem is értem. Beasley ennél sokkal jobb. Sajna itt, most, elmaradt részéről a spontaneitás.
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2021. 10. 13. 20:45 · előzmény: SE100, #25
(0) #26
Az általad linkelt előadás is nagyon szép, de nekem túl egyszerű, kicsit lebutításnak hat Beasley után.

Engem is zavar Beasley - mondjuk finoman - vizuális kommentárja, de az az éneklés és hang..., messze képes feledtetni. Egyébként, az előadott feldolgozás Beasley sajátja.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 11. 22:07 · előzmény: Scarpia, #24
(0) #25
.

Hogy mit szólok? Hát nem is tudom olyan egyértelműen. Marco Beasley nagy kedvencem, gyűjtöm és hallgatom a felvételeit. Hangja senki máséval össze nem téveszthető, zenei megformálása lélegzetelállító. Színek, vibrálás, kiszámíthatatlan hangulati váltások, mindez a lehető legnagyobb természetességgel tálalva. Taníthatatlan. Szóval maradjunk annyiban, hogy összességében tetszetős a linkelt produkció.

És a klip is ki van találva a dalhoz. Először csak az épületet látjuk, kicsivel rá megérkeznek a zenészek is, eljátsszák a művet, a végén pedig szedik a sátorfájukat és ismét csak az üres épület látjuk. Mert az élet is ilyen. Van egy pillanat, amikor még nem vagyunk, és lesz egy másik pillanat, amikor már nem leszünk. A dal is erről szó: az elmúlásról, a meghalás szükségszerűségéről. Bisogna morire! Meg kell hallni!

Maga a dallam nem túlságosan bonyolult, akár első hallásra le lehet kottázni. Nincs benne semmi cifrázás. Nincs A téma, B téma, kidolgozás, visszatérés, kóda meg ilyesmik. Mondjuk pont ez adja az előadói nehézséget, mert keményen meg kell dolgozni a monotonitás kiküszöböléséért. Ezen sokat segíthet a jó hangszerelés és egy karizmatikus énekes szerepeltetése. Pluhar két theorbát, egy viola da gambát, egy vihuelát, egy nagybőgőt és egy salteriot alkalmaz. Szép kombináció. Kár, hogy Landi korában ez a salterio még nem volt jellemző hangszer, de hát kit érdekel ez? A magyar konyha is csak egy ideje használja a fűszerpaprikát, mégis azt hisszük róla, hogy már Árpád vezér is ezzel szórta meg a tokaszalonnát. Pluharék előadása egy interpretáció. Ők így gondolják helyesnek az előadást. Youtube-on érdemes kicsit keresgélni, mert mások is megpróbálkoztak már ennek a feldolgozott dallamnak az előadásával. Számomra például ez az Enea Sorini és Corina Marti által előadott verzió kifejezetten kedves

Stefano Landi - Homo fugit velut umbra (Passacaglia della Vita)



Kevésbé látványos a körítés, az énekes sem játssza el a szöveget, nem illeg-billeg, nem rajzol akezeivel látványos ábrákat a levegőbe, szimplán "elmondja" a szólamát. És a kíséret, ez a kora reneszánsz csembaló nagyon illik a hangjához és az éneksítílusához.

Szóval ha választanom kellene Beasley és Sorini között, akkor összességében Soriniék előadása jobban megmaradt bennem. Mert őszintébb.

.
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2021. 10. 07. 20:27 · előzmény: SE100, #22
(0) #24
A zenei rész tényleg szuper volt, de a parkouros részeknél nem kellett volna a hangot is bejátszani.

Bár nekem is nagy kedvencem Vivaldi (ami nem mindig volt így), kis témaváltás: [url=https://www.youtube.com/watch?v=wpAxBZSXW28]ehhez mit szólsz? *smile*
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 07. 20:24
(0) #23
.

Erről az albumról hamarosan írni fogok. Addig is étvágycsinálónak jöjjön egy ének!

La biondina in gondoletta / Aria da battello del XVIII secolo
dal music-book 'GONDOLA' di Donna Leon

Vincenzo Capezzuto voce
Ivano Zanenghi chitarra romantica





.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 10. 07. 19:56 · előzmény: Scarpia, #21
(0) #22
El tudod képzelni, hogy ők valaha is képesek lesznek egy ilyen előadásra és hozzá egy ilyen klipre? Bennem erősek a kétségek.

A. Vivaldi / Concerto for Strings in B-flat major, RV 167 - allegro

S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2021. 10. 07. 19:33 · előzmény: SE100, #20
(0) #21
És miközben hallgattam őket, egyre azon gondolkodtam, hogy Magyarországon mikor lesz végre egy olyan együttes, amely hozzájuk hasonló színvonalon lesz képes régizenét megszólaltatni. Szerintem harminc éven belül erre semmi esély.

Vashegyiék? *angel*
Régizene