Régizene
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 07. 21:54
(0) #100
.

Jobbat jelenleg nem ismerek. Dantone és Montanari kifacsarta, akár egy citromot. Egy cseppet sem hagytak benne.



Concerto In Sol Minore Op. 8 No. 2 RV 315, F.I/23 (L'Estate) : III. Presto · Accademia Bizantina · Stefano Montanari · Ottavio Dantone



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 07. 21:49
(0) #99
.



Sokáig ez volt nálam a kedvenc. Brutális.

The Four Seasons - Concerto for Violin in G Minor, Op. 8, No. 2, RV 315 "L'estate": III. Presto · Gli Incogniti · Amandine Beyer



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 07. 21:46
(0) #98
.



Orgonával megtámogatva. Iszonyat mélyek, referencia hangzás, kitűnő előadás. 1985-ből. Hifistáknak akár végállomás is lehet...

The Four Seasons, Violin Concerto in G Minor, Op. 8 No. 2, RV 315 "Summer": III. Tempo



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 06. 20:14
(0) #97
.






Sonata No. 32 in C Minor, Op. 111: I. Maestoso - Allegro con brio ed appassionato · Tom Beghin · Ludwig van Beethoven



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 05. 21:14
(0) #96
.

Andreas Helm



Meghaladhatatlan felvétel. Ezt a művet ennél jobban előadni nem lehet.


Concerto for Oboe in G Minor, S. 237







S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 04. 21:20
(0) #95
.

Hány téglát lehet egy épület falazatából kivenni úgy, hogy az még stabilan álljon és ne dőljön össze? Elég sokat. Ez a zeneművekre is igaz. Itt van pl. Beethoven 7. szimfóniája. Távolítsd el az ütősöket, a teljes vonós szekciót, a rezesek is hazamehetnek, és maradjon csak két oboa, két klarinét, két fagott, egy kontrafagott és két kürt. És, hogy még izgalmasabb legyen, legyen az egész hangszerpark histórikus, a zenészek pedig kerüljenek ki a világ legjobbjai közül ( érdemes kicsit elidőzni a borítón olvasható neveken ). És akkor megkapjuk ezt:

youtu.be/c2ZYqMR60H4


Elsőre talán furcsa lehet a hangzás (ez az átiratok lényege úgy általában). Mert hol maradnak a többiek? Arra is érdemes odafigyelni, hogy senki sem a saját, eredeti szólamát játssza, hanem a másikét. Az oboa a fuvoláét és a hegedűét, a klarinét az oboáét stb. Vad és merész gondolat szülte ezt a kiadványt 1984-ben. Kész csoda rábukkanni, jól el van rejtve a szemek elől. Talán csak páran birtokolják és emlékeznek még a rajta található zenei anyagra és előadásra. Ők 39 perc erejéig tutira jól szórakoztak.



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 03. 20:45
(0) #94
Leo Duarte



Oboist Leo Duarte performs the aria 'Where’er you walk' from Handel's Semele with the Academy of Ancient Music.



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 02. 21:01
(0) #93
.

Amíg J.S Bach ránk maradt életműve már régen katalogizálva van és bárki által elérhető hangzó és nyomtatott formában, addig ugyanez Vivaldiról távolról sem mondható el. Vivaldi műveinek kutatása csak az 1940-es évektől vett lendületet, azt megelőzően jóformán senki nem foglalkozott vele, egy valóságos zenei tetszhalott volt ( ezért is olyan fontos a Naive sorozata ). Ha Bachnak nem lettek volna fiai, akik Lipcsén kívül is terjesztették a művészetét, talán ő is hasonló sorsra jut, mint Vivaldi. A zenetörténészek napjainkban is vért ízzadnak, hogy bebizonyítsák: J.S. Bach mindig is ott volt a zenei köztudatban, és szerintük még Beethoven is játszotta a darabjait, mert az nem elég, hogy Mendelssohn meg Clara Schumann mennyit klimpírozta az orogona prelűdjeit. Nem! Beethovent is csatasorba kell állítani!

Irgalmatlan mennyiségű tanulmány és zenei felvétel kínlódik ezzel a nem is olyan nagy életművel, és egyszerűen nem értem, hogy mire fel ez a pazarló energiabefektetés. Az a felhajtás, ami Bach zenéjét és művészetét körülveszi, egyszerűen túlzás, és sajnos mások elől is csúnyán kitakarja a napot. Pár éve, amikor a várnegyed egyik templomában orgonaavató volt, kizárólag J.S. Bach műveket játszottak a koncerten. Mintha más nem is létezne. Pedig a hazai zenei általánosban olyan színes kép fogadja a nebulókat, hogy élmény végiglapozni a tananyagukat. Aztán jön a szaki, ahol alaposan kitapétázzák őket Bachhal, és csak a fősuli és az akadémia lesz ismét az a hely, ahol végre lazul egy kicsit a szorítás és a zenei agymosás. De fel lehet ébredni ebből a hipnózisból is, mert Bach előtt és utána is van élet!

Bach, ha élne és látná, hogy micsoda ócska produkciókat adnak el a nevével nap mint nap komoly pénzekért, szerintem csúnyán kikérné magának. Harnoncourt szemét is szúrta a dolog, ezért fogott bele a kantáták, majd a többi mű leporolásába. Ő nem szemlélet, hanem paradigmaváltást követelt a zenei előadói gyakorlatban, és az, hogy ma histórizmusról és többek között élvezhető Bach előadásokról beszélhetünk, nem kis részt neki is köszönhető. Herreweghe is felvette a kantátákat, és mások is folyamatosan jönnek elő az újabbnál újabb verziókkal, mert érzik, hogy az, ahogyan mások hozzányúlnak ehhez a szerzőhöz, még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. Bach zenei felvételei úgy hömpölyögnek a boltokban és a letöltő oldalakon, mintha egy cunami árhulláma volna. Tele van mindenféle törmelékkel, kacattal , és ebből a sűrű, fekete mischungból kihorgászni valami használható darabot, lassan egyenlő lesz a lehetetlennel. Egyszerűen túl sok a szemét és nem látszik ki közülük a valódi érték.

Olivier Fortin Bach lemeze szerintem nagyon fontos mérföldkő Bach valódi művészetének megismeréséhez. A kísérő füzet elolvasása erősen javasolt, mert fontos infókat tartalmaz a darabokról, a billentyűs átiratok keletkezési okairól és az előadói körülményekről. Ez a két csembalós 4 vonós felállás nem valami extravagáns lecsupaszítás, egyszerűen ez a valóság. Ezeket a műveket ennyi hangszerre írta Bach. (Mondjuk ha megfeszült volna, akkor sem kapott volna több embert hozzájuk). A d-moll kettősverseny (az albumon c-moll) sem kettősverseny , hanem egy Concerto a 6, és innen nézve már egyből megbocsátóbb a hallgató a már unalomig ismert hegedű-hegedű, hegedű-oboa szólók zenei szövetbe való szinte teljes beleolvadása miatt.

Concerto for 2 Harpsichords in C Minor, BWV 1062: III. Allegro assai



Aki nem ismeri a szólisztikusabb változatokat, nagy gondban lesz, és úgy fogja magát érezni, mintha egy lavórral a nyakába öntötték volna ezt a rengeteg hangjegyet. Sajna Bach zenéje soha nem a könnyű befogadhatóságról szólt. A BWV1061 valahogy emészthetőbb lesz a kíséret szűkmarkúbb volta miatt, és ebből is látszik, hogy ez a mű eredetileg is két billentyűs hangszerre íródott. A másik kettő nem, ezért olyan csálék. De, aki mondjuk szeretné végre rendesen hallani, hogy mi is szól ezek kíséretében, és úgy általában is lázba jön a szerkezetektől és az ide-oda cikázó zenei válaszolgatásoktól, nagyon rá lesz kattanva a dologra. A legnagyobb dobás az Esz-dur prelúdium és fúga, a zenei szentháromság kétcsembalós átirata, amely szándékoltan azért került a lemezre, hogy az orgonajáték közben elsikkadó apró részletek végre hallhatóvá váljanak.

Prelude and Fugue in E-Flat Major, BWV 552: I. Prelude



Nekem ez a lemez nagyon tetszik. Ezek az én tempóim, az én ízlésem, az én zenei megoldásaim. Aki szemfüles , lecsap erre a kiadványra. Bődületesen jó. Már amennyire Bach jó lehet persze.



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2022. 01. 02. 20:38
(0) #92
.



Heinrich, Johann Christoph, Johann Michael & Johann Sebastian Bach - Kantaten


Vox Luminis, Lionel Meunier


Ebbe mindenképp érdemes lesz belehallgatni. Mi adja a lemez különlegességét? Hát az, hogy a Bach család itt most nem a "nagy" öreget és azok gyerekeit jelenti, hanem a felmenőket. Mert itt mindenki, aki az albumon hallható, korábban született mint J.S. Bach!


Ezt itt pl. Johann Michael Bach szerezte: Ach bleib bei uns, Herr Jesu Christ




Nagyon kellett az a Christ lag in Todesbanden a lemezre, hogy Johann Sebastiannak ne kelljen szégyenkeznie a többiek mellett. Nagy fejbekólintás lesz ez a lemez a Bach fanatikusoknak. És a Vox Luminis játszik ugyebár. Már csak miattuk is megéri a próbálkozás.

.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 29. 18:13
(0) #91
.

Brahms hegedű szonáták. Sok jó előadás van belőlük, számomra idáig ez volt a legemlékezetesebb:



Hangzásminőségét tekintve olyan, mint egy Wilson Audiophile kiadvány. Akár végállomás is lehetne, csak hát aki egy kicsit is komolyan veszi a szenvedélyét, nem ragad le egy felvételnél. Elvi alapon persze lehet olyat mondani, hogy minden darabból van egy legjobb előadás, megvesszük és le van tudva egy életre a fejfájás, csak hát az is jó volna, ha megmondanák, hogy pontosan mit is kellene keresnünk, és bizony ma már ott tartunk, hogy Brahms hegedű szonátáiból is vannak histórikus és nem histórikus kiadványok.


Sirkka-Liisa Kaakinen-Pilch napjaink egyik legkeresettebb régizene előadója, Herreweghe zenekarának a Collegium Vocale Gentnek 10 évig volt a koncertmestere. És amilyen mázlink van 2018-ban az Ondine kiadásában kijött ezzel a lemezzel.



Már az album felépítése is nagyon érdekes. A szokás eddig az volt, hogy kronológikus sorrenbe tették fel a szonátákat a lemezre, vagyis először az elsőt, majd a másodikat, végül a harmadikat. Itt pont fordítva van minden, és ezzel valósággal a feje tetejére állítják a világot. Miért? Csak találgatni tudok. Érzésem szerint itt a művek befogadhatósági fokáról lesz szó. Egyik sem könnyű darab úgy általában, a második szonáta ráadásul négy tételes. Nem csodálkoznék, ha idáig érve már nagy lenne a lemorzsolódás, és ekkor annak az esélye, hogy valaki belefogjon a harmadikba kb annyi, mint mókusnak túlélni az erdőtüzet. Azzal, hogy meg van fordítva a sorrend, kicsit átendeződnek a szokásrendi viszonyok.

Brahmsot hallgatni nem könnyű dolog. A szimfónikus hajlamai itt is erősen megmutatkoznak, sok a téma, monumentálisak és bonyolultak a tételek, egy pillanatra sem érezni, hogy félvállról venné a zeneszerzést, minden egyes hangon történik valami rettenetesen fontos, valami életbevágó, az önfeledt szórakoztatást, a könnyed és önfeledt időtöltést meghagyja másoknak. Még az altatója is olyan sűrű anyagból van, hogy bár elfér egy kiskanálban, mégis a Tátra tömegével vetekszik. Brahms egyszerűen nem tudott tinglitanglit írni, alkatilag nem volt rá alkalmas. Egy humoros művéről tudok csak - bár a legtöbben félreértik és átszellemülten hallgatják és játsszák, pedig jó nagyokat kéne rajta röhögni -, és ez a Haydn-variációk szimfónikus zenekarra.

Elsőre meghallgatva a három szonátát csak a zsongás marad a fejben és a reménytelenség érzése, hogy ezeket soha nem fogjuk tudni rendesen befogadni és megemészteni. De ettől szép a projekt. Sokat kell velük foglalkozni, rendszeresen visszatérni hozzájuk és akkor van rá esély, hogy egyszer, nagy sokára a szívünkbe véssük őket. Mondanám, hogy ez már a mély víz, csak jó úszóknak. De tényleg így van ez?

Violin Sonata No. 1 in G Major, Op. 78 "Regen": I. Vivace ma non troppo



A kísérőfüzet meglehetősen szűkszavú a hangszerparkot illetően.

TUIJA HAKKILA piano

SIRKKA-LIISA KAAKINEN-PILCH violin (anonymous, bow: Luis Emilio Rodriguez)

Sok mindent láttam már az életben, de hogy a vonó gyártója legyen a fő attrakció ... Ezt is megértük. A kísérőfüzetet böngészve kiderül, hogy Brahms gyermekkorában kürtön és csellón is játszott, de a fő hangszere csak a zongora volt, melyet professzionális szinten tudott mgszólaltatni. Előnyben részesítette a csendes hangú, osztrák gyártású Streicher zongorákat, otthon is ilyet tartott, viszont idővel áttért a hangosabb Bechsteinra és Steinwayre, mert a zenekari hangzáshoz mégiscsak jobban illettek. Ez a Streicher dolog itt most nagyon fontos, mert a lemezen a zongora szintén finom hangon és szűk dinamikai korlátok között dolgozik, és ugyanez igaz a hegedűre is. Itt nincs csapkodás, heves érzelmi kitörések, végletek közötti fel s alá szánkázás, csak végtelenül kifinomult hangszerkezelés, kevéske vibrátóval és rengeteg pianoval, és ez a megközelítés teljesen új megvilágításba helyezi Brahmsot. Szerintem korszakalkotó a zenei koncepció és a kivitelezés, és emiatt a feltétlen ajánlott kategóriába sorolom. Egy életre szóló, csodálatos élmény.

.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 29. 13:52
(0) #90
.

Anne Akiko Meyers és az ő csodahegedűje. A felvétel 2013-as, a megjelentetés 2014-es, a kiadó az eOne Music, a hangmérnök Phil Rowlands, a rendelkezésemre álló felvétel felbontása 24/96. Ennyit a száraz tényekről.



Nem semmi kép. Az a tekintet! És az a hangszer, ahogyan magához szorítja...! Hja kérem, ez valaha Vieuxtempsé volt, tanítványának Eugène Ysaÿenak is piszkosul fájt rá a foga, de nem tudta kicsengetni érte a vételárat, ezért be kellett érnie egy másik Guarneri del Gesùval. Anne Akiko Meyers pár évvel ezelőtt megkapta élethosszig tartó használatra. A sors fintora.

Ezt a hangszert sokáig csak élőben lehetett hallani, felvétel korábban egyáltalán nem készült vele. Ez a Vivaldi album tulajdonképpen a hangszer debütáló albuma, nem pedig Meyers kisasszonyé, hiszen neki ez már a 29. kiadványa. 1986-óta űzi az ipart, mondhatjuk, hogy már régi motoros a szakmában. A műsorválasztás prózai. A hangszer keltezése 1741, ez az az év, amikor Vivaldi meghalt. Guarnieri és Vivaldi kortársak voltak, a műsorfüzet szerint mindketten koruk kiemelkedő alkotói voltak, ugyanakkor csórón haltak meg, és ahogy azt kell, el is feledték őket. Paganini volt, aki visszahozta a köztudatba Guarnieri nevét, Vivaldit pedig csak az 1920-as években fedezték fel ismét, és egészen az 1950-es évekig kellett várni, hogy végre lemezre is felvegyék a műveit. Az életműve töredékes, nagyon sok operája elveszett, napjainkban is sok kutató dolgozik azon, hogy újabb és újabb versenyműveket ássanak elő tőle.

Az előadás bár nem histórikus - a nyaktartó a hangszeren azért elég nyilvánvaló -, mégis nagyon szerethető. Meyers gyönyörű hangon játszik, szép a vibrátója, kifejezetten természetesnek hat, és noha a vibrátónak vajmi köze a barokkhoz, kár lenne lemondani róla, hiszen itt nem a darab korhű restaurálásáról van szó, hanem a szólista és hangszerének összeszokottságáról, harmóniájáról, kettejük képességeiről.

Concerto No. 4 in F minor, Op. 8, RV 297, ''L'inverno'' (Winter)- I. Allegro non molto



Bizony sok meglepetést tartogat a lemez és nem is lőném le a poénokat, inkább meghagyom a felfedezés örömét a Négy évszak és a Guarnieri hangszerek rajongóinak. Ami a hangzást illeti, nagyon profi. Érdemes rákeresni a kiadóra. Nagy köszönet mindenkinek, aki részt vett az album megszületésében. Iszonyat jóra sikerült. Feltétlen ajánlott a meghallgatása.

.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 29. 13:17
(0) #89
.



Jean-Baptiste de Lully (Giovanni Battista di Lulli) (Firenze, 1632. november 28. – Párizs, 1687. március 22.) Ő minden idők legnagyobb hatású zeneszerzője.


"Buga Jóska nem szép ember, de gavallér". Ennyi évszázad távlatából már soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan milyen is volt valójában ez a pasas. Még a róla készült képek sem mutatnak egyértelmű egyeszséget a termetéről és ábrázatáról. Állítólag annyi szépség volt benne, mint egy új traktorban. Természetét tekintve Lully rendkívül ambíciózus és törtető ember volt, sokak lábára rálépett, és bizony azok a nagyvadak, akiket nem sikerült levadásznia, időnként nagyon csúnyán visszamartak rá. Állítólag befutott művészként már tök normális volt és a hegedűt sem verte már többé szét a koncertmester hátán, igaz a modora továbbra sem tükrözte annak a főúri közegnek a kifinomultságát, amelyben végül is az egész életét töltötte.

Van itt három latin nyelvű, zenekarra, szólistákra és kórusra írt nagy motetta, és bár jól hallgathatók és van egy nagyon sajátos, senki mással össze nem keverhető hangzásviláguk, mégsem tudok felidézni belőlük egyetlen dallamfoszlányt sem. Ez a DIES IRÆ, LWV.64/1 annyira egysíkú, annyira nincs benne semmi váratlan, hogy talán még a tételek előjegyzése sem változik az előadás folyamán. Végig mollban szól az egész, érzelmesen, végtelenül kifinomultan, a német barokk előadói gyakorlattól gyökeresen eltérően. Én szeretem a francia barokkot, a könnyedségét, az eleganciáját, és ahogyan Alarcon elvárja zenészeitől a díszítéseket, hatalmas örömmel tölti el a szívem. A felvétellel akár tanítani is lehetne.

RECORDED IN FEBRUARY 2018 AT CHAPELLE ROYALE DU CHÂTEAU DE VERSAILLES.

A szakrális művek szakrális térbe valók, és a hely visszhangossága bár kezdetben kicsit furcsa, de gyorsan hozzá lehet szokni. Élő előadásról van szó, köhécseléssel és vastapssal a végén. Szép munka, profi munka.

A Lacrimosa tétel meghallgatható itt.



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 28. 22:07
(0) #88
.

Én elég sokat énekeltem kényszerből egy olyan műkedvelő, felnőtt kórusban, ahol a tagok egy része egyszerűen nem tudott kottát olvasni! Nem tudott. A szólamukat úgy tanulták meg, hogy a karnagyok felénekelték nekik egy kazettára, és ők otthon, hallás után bebiflázták. Fogalmuk nem volt róla, hogy éppen milyen hangot énekelnek. Azt sem tudták megmondani, hogy az énekelt hangok milyen viszonyban vannak egymással valamint a többi szólammal, de heroikus erőfeszítéssel azért mégiscsak megbírkóztak valahogy a feladattal. A próbákon állandóan zenei vakrepülésben voltak. Nem kedveltem ezeket az embereket. Lustának tartottam őket, mert azzal az energiával, amellyel éveken át kínlódva tanulták meg a darabokat, seperc alatt megvethették volna zenei műveltségük alapját is. Csak el kellett volna menniük egy tanárhoz és venni pár privát órát.

Az egyik darab, amelyet ebben a vegyeskarban anno megtanultam, Schütz Jauchzet dem Herren, alle Welt, SWV 36 című dupla kórusra írt műve volt. Rémesen didaktikusan énekelték.


Szerencsénkre a Vox Luminisnak van egy nagyon szép Schütz lemeze 2010-ből, a Musikalische Exequien.



Igen, a borítón az ott egy koporsó. Az övé:

http://www.heinri...kophag.htm


Vidám zenék itt nem lesznek! A központi téma a halál és a végtisztesség megadása. Az utolsó út, amelyen egyszer majd nekünk is végig kell menni, vagy ha így jobban tetszik, amelyre remélhetőleg majd elkísérnek minket páran a szeretteink közül. Aki ettől a torokszorítóan végtelen üres semmitől éltében nem szűköl... Bár szerintem inkább az a nagy dolog, hogy egyáltalán megszülethettünk. Mert mi esély volt rá? Nagyjából semmi.



Ez a lemez hátborzongatóan gyönyörű. Nehéz lesz lekapcsolni, de újra feltenni is.


Egy részlet az albumról meghallgatható itt.

Herr, nun lässest du deinen Diener in Friede Fahen, SWV 432 · Vox Luminis · Lionel Meunier



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 28. 21:45
(0) #87
.



Bizonyára ezekből a darabokból is talál majd valaki egy másik, valósággal felülmúlhatatlan verziót, de szerintem ez az album annyira szép, hogy nincs miért szégyenkeznie. Johann Heinrich Schmelzer (c. 1620–1623 – 1680 a bécsi császári udvar megbecsült muzsikusa és komponistája volt. Tanítványai közé sorolják Heinrich Ignaz Bibert is, amely azért nem is olyan biztos, viszont a stílusbeli hasonlóságuk kísérteties. Mivel még jócskán J.S Bach előtt járunk, elképzelhető, hogy a dallam és formavilág kényelmetlenül fogja érinteni a Bach-Handel-Telemann tengelyen domesztikálódott, késő német barokkra hangolt füleket. De nem kell félni! 51 percen át kizárólag a jóízlés és a kifinomultság fog ránk ömleni histórikus hangszerek és előadói gyakorlat segítségül hívásával, kevéske, jóformán alig hallható vibrátóval a húrokon, a lezáró hangok végén. Sőt, az már nem is vibrátó, sokkal inkább díszítés. Olivier Fortin és Skip Sempé amúgy nagy cimbik. Több közös lemezük is megjelent.



A Sonata No. 4 a sei meghallgatható itt.



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 28. 20:39
(0) #86
.



A Currentzis-féle Dido nagyon jóra sikeredett. Dido a végén nemcsak eljátssza a nagyhalált, miközben csuriban vannak az ujjai és a színpad mögött várja a kellékes a két deci keverttel, hanem tényleg belehal a reménytelen szerelembe. És persze a méregbe is, amit bevett előtte. Hát, így sem énekelték még el ezt az áriát. Olyan antioperás.

Dido's Lament




.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 26. 22:19
(0) #85
.

Off.

Ennyire nem lehetnek a zenészek hülyék! De! Maszk a pofájukon kivágva, a hangszerek végén pedig zokni. Velük se indulnék el a csatába.



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 25. 19:52
(0) #84
.



Az egyik legjobb régizenei album a a piacon. Hazánkban kevesen ismerik.

Ez itt különösen érdekes:

Purcell: King Arthur, or The British Worthy (1691) / Act 3 - What Power art thou? · Andreas Scholl · Accademia Bizantina · Stefano Montanari · Henry Purcell



Vivaldi - The Four Seasons "Winter" / Le Quattro Stagioni "L'inverno" (Stefano Montanari)



Most már legalább tudjuk, hogy Vivaldi kitől nyúlta a témát és az ötletet. Purcelltől.

.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 24. 21:33
(0) #83
*

Én ezzel a nyúlfarknyi Handel áriával kívánok minden aktív fórumtársnak ( magamnak ) boldog karácsonyi ünnepeket!

Agrippina, HWV 6, Act 1: "L'alma mia fra le tempeste" (Agrippina) · Lucy De Butts





.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 17. 15:12
(0) #82
.



Az előadó:
http://www.andrea...

Eddig négy lemeze jelent meg, ez itt az ötödik.

Cimarosa elsősorban operákat írt. A köztudatban is mint operaszerző van jelen, de mellette legalább annyira orgonista is volt, szóval az album nem valami mesterkélt, átiratos dolog, még akkor sem, ha csupa operarészlet csendül fel rajta szonáta elnevezéssel. A kísérőfüzet szerint Cimarosa korában teljesen természetes és bevett szokás volt, hogy a híres operák részleteit, nyitányait, áriáit, átiratait a templomokban is előadták orgonán és ez ellen senki nem emelte fel a szavát. Ellenkezőleg! Valósággal kívánták az ilyen könnyed jellegű dallamokat a szakrális térben, és Cimarosa sem bánta, ha íly módon is reklámozhatta és terjeszthette művészetét.

Nem csak a zene és a hozzá párosuló, elképesztően ötletes előadás miatt lesz ez a lemez sokak számára kedves, hanem a hangzásvilága miatt is. A templomi élményvilág már az első hang leütésekor ott van a szobában, és döbbenetes, hogy ez a kicsi, egymanuálos orgona időnként milyen vásári módon tud megszólni. Ennél jobb hangszert nem is lehetett volna kiválasztani a projecthez. Telitalálat.

A hangszer:


Recseg, ropog a szerkezet, úgy kattoknak a szelepek és a huzalok, mintha a Cinkota felé tartó héven ülnék. És azok az alvilági pedálhangok! Akinek a hangsugárzója le tud menni a pince mélyére, nagyon jól fog szórakozni.

Szép munka, profi munka.

A teljes album meghallgatható itt:



.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2021. 12. 17. 14:08
(0) #81
.

A régizene szűk értelemben legalább háromszázéves zenéket jelöl. Ami annál fiatalabb, nem régi zene.


Bővebb értelemben a histórikus mozgalom által felkarolt és előadott zenéket jelenti, melyek kezdetben csak a barokk korig terjedtek, mára viszont már ide sorolható minden, ami a legmodernebb hangszerpark megjelenése előtt keletkezett és az adott kor eredeti hangzásvilágát, előadói gyakorlatát, valamint az ezek mögött meghúzódó gondolati, eszmei világot igyekszik megidézni megalkuvások, és kompromisszumok nélkül.

.
Régizene