Modern zene
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 12. 09. 16:19 · előzmény: SE100, #20
(0) #64


Találtam egy beszámolót erről az albumról az Alföldi Régió Magazin honlapján. Érdemes elolvasni és elgondolkodni azon, hogy most kinek van igaza: nekem, vagy a cikk szerzőjének? Akkora az ellentmondás, hogy egyikünknek ezek után abba kellene hagynia a zenei ajánlók írását.

Az ajánló elérhető itt:

Mozart, R. Strauss: Oboaversenyek – Gómez, Barenboim
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 11. 20. 21:23
(0) #63


- Te miért nem tanítasz a ZAK-on?
- Se DLA, se PhD fokozat.
- De hát te szólamvezető voltál a MET-ben, a Chicago SO-ban, a San Francisco SO-ban...
- A bostoniakat és a philadelphiaiakat kihagytad. Ja. De akkor sem lehet. Nincs doktori képesítésem. Ilyen egyszerű a képlet.
- Nem elég, ha benne vagy a világ tíz legjobbjában és minden jegyzett nemzetközi versenyen te vagy a zsűrielnök?
- Ez ma már kevés a boldoguláshoz. Könyvtárosnak és tudományos kutatónak is lenned kell. Mármint itthon.
- A fafúvós tanszéken?
- Mindegyiken.
- Ezt ki találta ki?
- Passz.
- Mondjuk az USA-ban is ez a rendszer van...
- És? Tudnak oboán hangot indítani és befejezni a doktori vizsgakoncertjükön? Nem! A hajukra kenhetik az összes disszertációjukat ők is!
- Azért csak jelent valamit az a tudományos fokozat, nem?
- Próbajátékon? Vagy amikor Currentzis beint a Csajkovszkij ötödikben és be kell lépni?
- Bizonyára jól végiggondolták ennek a rendszernek a bevezetését. Azért nem mindenki hülye ebben az országban.
- Egyszer kerestek egy vidéki zenekarba egy szólamvezető trombitást. Senki nem felelt meg az elvárásoknak. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy ismer egy trombita fenomént, csak nem egyszerű őt megtalálni, mert a MÁV-nál dolgozik, valamelyik mellékvonalon, és a vonatok fékeit kopogtatja a kalapácsával. Valahogy csak megtalálták, nagyon meglepődött a hír hallatán, de amikor látta, hogy komolyan gondolják a dolgot, elment a meghallgatásra és elnyerte a posztot. Másnap felmondott a munkahelyén, és örömében akkorát ütött az egyik vonatkerékre, hogy a visszacsapódó kalapács kiverte a metszőfogait. Pótlásukat követően még szebben szólt a hangszere. Most gondolj bele! Egy ilyen embertől hogyan várható el, hogy ledoktorizzon? Ugyanakkor meg bárkinél jobban fúj.
- OK. De nem csak elméleti dolgokat kell azalatt a két vagy négy év alatt tanulni. Hangszeres órákra is el kell járni, kamarazenélni, koncerteket adni...
- Több koncertet adok egy évben, mint az összes doktorandusz együttvéve! Arról nem beszélve, hogy nem nekem kellene elmennem tanulni a számomra kijelölt hangszeres oktatóhoz, hanem neki hozzám! Van az a vicc, hogy a feleség megkérdezi este a férjét, hogy felvilágosította-e a fiát szexuálisan a megbeszéltek szerint. Mire a férj: 'Igen! És milyen remek tippeket kaptam tőle!" Ez pont ilyen.
- Megszoksz vagy megszöksz: az itt a kérdés.
- Szerencsére nekem nem kell ezzel a problémával foglalkoznom. De most már sietek, két óra múlva a reptéren kell lennem, holnaptól egy éven át én helyettesítek a Juilliard School-ban. Felkértek. Engem! Egy európait! Amerikába! Ilyenre sem volt még nagyon példa.
- És az itthon maradt gyerekekkel mi lesz? Ki fogja őket addig tanítani?
- Gondolom egy zenéből felmentett zenetudós. Ő majd megmutatja nekik a körkörös légzést és Schumannt.




 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 11. 12. 00:06
(0) #62
Még pár gondolat a helyes intonáció kapcsán...

"...a dúr terc 15%-kal mélyebb kell legyen mint a temperált alaphang, a moll terc ugyanennyivel magasabb". Nyújtsa fel a kezét, aki ezt tudta! Szívet a kézre és magasba a karokat!

Pedig a felvetés nem is annyira újkeletű. Ha jobban belegondolok, már három évvel ezelőtt is jót vitatkoztunk ennek az intonációs eljárásnak a jogosságán egy Merilyn Horn által előadott zenekari kíséretes ária kapcsán, igaz, nem sok eredménnyel. Én akkor ezt az álláspontot képviseltem:

" Nem tudom, hogy mit nem lehet érteni azon, hogy van 12 egymástól egyenlő távolságra lévő hang, és minden zenei intézményben azt tanítják, hogy ezt a távolságot lehetőség szerint mindenki tartsa is be, mert ez a sztenderd. Innentől kezdve egyedül a tanáron múlik, hogy a növendékében idővel kialakul-e az igény a tiszta játékra. És ha a tanár nem erőlteti, akkor a növendéknek nem sok esélye lesz zenekari karriert befutni, mert már a meghallgatáson el fog vérezni, és ott aztán beszélhet nápolyi szextről, farkaskvintről meg kommákról, egy perc után leállítják és megköszönik a próbálkozását. Egy nyolcvan tagú zenekarban ti. nem lehet összevissza fújkálni és reszelni. Vonósoknál még a vonónak is egy irányba kell mennie! Vonásrend. Ilyen is van. Egy zenekar, pl a Cleveland Szimfónikusok, többek között azért is olyan fantasztikusan jók, mert ők két órán keresztül is képesek tartani a 440-et, és ez nemcsak az oboistának köszönhető, hanem a többi muzsikusnak is, akik figyelnek az oboára.

Zenetörténetileg biztosan nagyon érdekes az, hogy voltak idők, amikor még több tucat egyéb hangolási rendszer is létezett, és én magam is értékelem, hogy napjainkra ezeket kiásták és időnként koncertpódiumon is fülvégre kaphatom őket.

Napjaink intonációs elvárásai nincsenek ellentétben a változatos zenei kifejezőeszközökkel. A rendszer senkit sem korlátoz a muzikalitásában. Én még nem hallottam olyat, hogy Gidon Kramer azért panaszkodott volna, mert a helyes hangi pozíció lehetetlenné tette számára egy frázis kedvére való megformálásában.

Nem mindenki ragaszkodik a hangmagasság tartásához. Karajan pl. odáig volt Schellenbergerért, és isteni adományként tekintett rá. De, hogy ennek az oboistának - aki magát a világ legjobbjának tartotta - állandó intonációs problémái voltak, azt senki sem tagadhatja. Karajan ezzel az "aprósággal" nem foglalkozott, Bouleznél max. egy próbát bírt volna ki.

Te szereted, ha valaki kilép egy olyan rendszerből, amelyhez mindenki más tartja magát? Én nem. De vannak akik ezt a kihágást megtehetik, mert már akkora sztárok, hogy még ez is belefér. Sőt, nekem sincs ellenemre egy-egy ilyen húzás, és az énekesek annyira más világot képeznek, hogy fafúvósként nem is szoktam rajtuk rugózni. Ha azt írtátok volna, hogy Merilyn Horne kilépett a temperált rendszerből és nekiállt archaikusan intonálni, akkor egy szót sem szólok. De ti azt állítottátok, hogy tisztán énekel. A maga rendszerében talán, de a zenekaréban már nem".

Szóval tényleg nem tudom, hogy most hogyan tovább. Mert egy zongoránál nagyon egyszerű a helyzet. Hangolás után hiába is verik bármekkora erővel a billentyűit, nem fognak elmászni rajta a hangközök. Az oboa sajna nem így működik. Ott bármelyik hangot csúnyán félre lehet fújni. A csőbe fúrt rengeteg lyuk és a rájuk épített extrém bonyolult billentyűzet ne tévesszen meg senkit! Az oboa nem olyan, mint a Triola fantázianévre hallgató, zongorához hasonlatos klaviatúrával ellátott, műanyag testű fúvóshangszer, amelyen konkrétan bárki, akár egy ötéves gyerek is tisztán tud játszani.

Egy új oboát mindig alaposan be kell fújni, és nemcsak azért, hogy megszokja az intenzív munkát és ne repedjen el már a  legelején, hanem, hogy helyére kerüljenek rajta a hangok. Ez az oboista felelőssége. Tökéletes oboa nincs, és talán soha nem is lesz. Az egyvonalas G hangot pl. következetesen lefelé kellene intonálni, mert pont ott van a furata, ahol a hagszer felső és középső része illeszkedik. Hangsúlyozom, kellene, mert csak kevesen csinálják. Vagy ott van a hármas F hang, amelyet egy speciális villa fogással képzünk. Ez meg rendre tompa és befulladt. Kerülendő. És kerülik? Frászt! Olyan is tartott hangozik rajta a Marcello oboaverseny második tételében, aki még a Fernand Gillet-Hugo Fox versenyt is megnyerte!

Bevallom, számomra teljesen új információ ez a terceknél alkalmazandó fel- és leintonálás. Nekem totál kimaradt az életemből (sovány vígasz, hogy nagyjából mindenkinél), pedig számát sem tudom, hogy hány tanárral volt dolgom a zenei pályafutásom során. Így utólag belegondolva már az is csodaszámba ment, hogy 16 éves koromtól hangológép segítségével fújtam be. Ez az évek folyamán kialakított bennem egy olyan tisztaság iránti elköteleződést és igényességet, hogy majd 30 elteltével is egyből elkapcsolok, ha valaki nem a helyére intonálja a hangokat. De mint most kiderült, bőven lehett volna még hova fejlődnöm tisztaság terén, és jobban teszem, ha a jövőben inkább befogom a szám és hallgatok, mert ki tudja, hogy mit nem sajátítottam még el az évek során. Sz@r ügy. Ja. Igyekszem jópofát vágni ehhez a már soha helyre nem hozható hiányosságomhoz. Viszont cseppet sem érzem magamat hibásnak, sokkal inkább áldozatnak. Kb annyira, mint az a végzős akadémista lány, akinek a diplomakoncertje előtt pár héttel kellett megtudnia, hogy egy hangot sem fúj helyére a hangszerén. Eltelt tőle úgy kb 15 év, hogy senki nem tartotta megemlíteni vagy számon kérni rajta ezt az "apróságot ". Sem a zenei általánosban, sem a szakiban, sem a ZAK-on. Mit lehet ilyenkor mondani? Mivel lehet ilyenkor bárkit is vígasztalni? Mit ér egy ilyen diploma? De most komolyan! Hogy fog tudni az ilyen zenész elhelyezkedni egy zenekarban és megállni a helyét? Mit fog tanítani az iskolában, ha tanár lesz belőle?

El kéne már engednem ezt az egész komolyzenét és mindent, ami hozzá tapad. Az oboázás ügyét is. 25 éve teljesen mást csinálok és még sikeres is vagyok benne. De amikor körülnézek és hallom, hogy még mindig ott toporog a hazai zenei élet és képzés, mint 40 évvel ezelőtt, akkor mindig úgy érzem, tenni kellen valamit. Én ennyit tudok hozzátenni a szent ügyhöz. Idecitálok pár jó zenét, előadást, oszt csá. A többi hadd ne legyen már az én dolgom! Ha a szakmának nem fontos, akkor pont nekem legyen az? Nekem, aki nem is ebből élek? 

Az oboista társadalommal nem tartom a kapcsolatot. A Facebook csoportjuknak sem vagyok már a tagja. Hamar leíratkoztam róla. Zavarta a modikat, hogy nagyon aktív vagyok, hogy sok oboás felvételt teszek ki, és olyanokat kérdezgetek, hogy pl ki napjainkban az a magyar oboista, akinek a fényképe ott díszeleg a feltörekvő új nemzedék éjjeliszekrényén. Ki az a példakép, akire felnéznek, akinek a nyomába szeretnének lépni. Ezen igazán kár volt felkapniuk a vizet. Tényleg, ki napjaink legjobb, még aktív állományú, Magyarországon élő oboistája? Mert csak azt tudom, hogy ki nem az. Remélem lesz majd, aki a mostani gyerekeket megtanítja majd az egészséges hangképzésre és helyes intonációra. Én annyit tudok nekik innen a monitor mellől üzenni, hogy próbáljanak meg fújás közben végig lazák maradni, ne feszítsék meg az izmaikat, ne emeljék fel a francba a hangszert, az alsó ajkaikra támasszák a nádat és ne harapdálják! Úgy fogják meg, akár a buszon kapaszkodót. Határozottan, de ne görcsösen. Akkor majd nem szökik el a levegő az ajkaik közül. Tanuljanak meg minél hamarabb nádat faragni, és fújjanak bele abba a hangszerbe, máskülönben esélyük sincs a tisztaságra! És hallgassanak sok zenét! Legalább lesz egy kis kitekintésük a hátáron kívüli műhelyek munkájára.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 11. 05. 22:49
(0) #61
Off.

Pár napja késő délután betértem egykori főiskolámba ( ma zeneművészeti egyetem ), és meglepve tapasztaltam, hogy milyen csend van az épületben. A termek többségében sötét volt, a kulcsok ott lógtak tömött sorokban a portán, a hallban és az emeleti folyosókon senki nem volt. Mintha ciánoztak volna. Lehet itt a dolgot az őszi szünetre fogni, hogy mindenki hazautazott és ezért nincsenek ott, de ez akkor is furcsa. Helybéliek már nem is járnak ide? Netán kiment a divatból a gyakorlás? Elfogytak a hallgatók? Vagy vannak még, csak farkasvakságtól szenvednek és szürkület után már nem is találnának haza?

Hallottam, hogy egyre kevesebben választják a zenész hivatást, a tanszakok szép lassan kiürülnek... Na de ennyire? Úgy tűnik. De nem is ettől a gondolattól borzadtam el igazán, hanem egy trombitaórától, amelynek a hangjai kiszűrődtek a folyosóra. Egy zenei általános iskolás fújta valamelyik magyar szerző rondínó c. darabját, iszonyat pudvás hangon és rettentően hamisan. Ja, van olyan, hogy egy tanár több helyen is tanít, és oda rendeli a növendéket, ahol neki éppen kényelmesebb vagy praktikusabb. Jelen esetben az egyetemre. Az ember azt gondolná, hogy ezek a 11-12 éves gyerekek meghatódnak egy ilyen nagy múltú intézmény falaitól, hogy remegő lábbal lépnek be ezekbe a sokat látott és hallott tantermekbe, és összekapják magukat a hely szellemének hatására. Álmodik a nyomor!

Szóval fújta a nebuló rendületlenül az üres, buta hangjait, a tanár meg hangosan instruálta. Kár, hogy egy ilyen órának semmi értelme nincs. Mert vagy fújjassa be rendesen azt a gyereket és utána hangról-hangra tisztítsa ki a játékát, vagy kergesse haza gyakorolni. Akarom mondani, jelentsen a tanár beteget, mert a diákot óráról kiküldeni nem lehet. :) Oké, tisztában vagyok a zenei általános iskolák működésével, én is adtam anno órákat, tudom, hogy a gyakorló gyerek olyan ritka, akár a fehér holló, a kritikát meg végképp nem bírják, na de akkor is! Aki ennyire botfülű, akit ennyire nem érdekel a hangszer, az minek jár el órákra? Gyanítom, nem vagyok egyedül ezzel a kérdéssel.

Nem hiszek abban, hogy a hibák beleférnek a zenei órákba. Hogy "jól van az úgy kisfiam vagy kislányom, nagyon szépen játszottál, igaz, hogy minden hangot melléfújtál, amit még megfejeltél egy vállalhatatlanul ocsmány és ordenáré hanggal is, de jó úton haladsz, lehetsz akár a bostoniak szóló trombitása is"! Szerintem akkor jár el helyesen a tanár, ha rámutat a problémákra és nem enged belőlük. Mert mindig azt kell gyakorolni, ami nem megy, és soha nem azt, ami megy. De ehhez először is meg kellene mutatni a tanárnak, hogy milyen is egy igazi befújás. Hogy mit jelent az intenzív hangszeres játék. Hogy nem csak úgy fújkálunk bele a vakvilágba, hanem minden hangon ott vagyunk, mert minden hang fontos. És ha mindegyiket mellé fújja a növendék, akkor mindegyiknél oda kell szólni, hogy ez is hamis, az is hamis, amaz is hamis, mindegyik hamis. És akkor nem lesz majd olyan, hogy valaki úgy szerez akadémiai végzettséget, hogy nincsenek helyén a hangjai.

Attól, hogy valaki kicsi és még nem készül profinak, támaszthatók vele szemben követelmények. Amikor anno a gyakorlati óráimat teljesítettem, az egyik lány rendesen befeszült miattam és kérte a mentoromtól, hogy a továbbiakban már ne tanítsam őt. Nem volt tehetségtelen, az órákra rendszeresen készült, gyakorolt, viszont nem bírta, ha megállítottam és rámutattam a hibáira. Nem volt szokva hozzá. Neki addig arról szólt a hangszeres óra, hogy elfújta az anyagot, és ezért menetrendszerűen megdícsérték. Olyan voltam számára, mintha a holdról jöttem volna. A végén odáig jutottunk, hogy már rám sem nézett, kérdéseimre nem válaszolt, csak bámulta meredten a kottatartót. Patt helyzet. Két évre rá összefutottam vele az utcán. Én akkor már nem zenéltem, siettem a munkahelyemre. Illedelmesen köszöntem neki ( egy lányról volt szó, ekkor már gimnáziumba járt ), meg voltam róla győződve, hogy meg sem ismert, és láss csodát, visszafordult utánam, sőt, a nyomomba eredt és beszélgetésbe elegyedett velem a villamosmegállóban. Velem, akire korábban úgy nézett, akár a véres ingre! Nagyon szürrealisztikus pillanat volt ez. És kedves volt, és bájos, és őszintén érdeklődő, rendesen meghatott, és akkor rájöttem, hogy mindez azért van, mert bár anno nem tudtam azonosulni az életkorával, de megértette, hogy mégiscsak egyenrangú félként kezeltem és mindvégig őszinte voltam hozzá. Szóval az kevés, ha folyton csak dícsérjük a növendékeinket, ahogyan fukarkodni sem szabad a jó szóval. Az alapvető hibákba igenis bele kell állni, és le kell őket küzdeni! Nem könnyű egy órán a helyes egyensúlyt megtalálni, az elaprózódás veszélye ilyenkor ugyanúgy fennáll, akár a túlzóan nagyvonalú engedékenységé. De, hogy úgy teljen el egy óra, hogy a növendék közben végig válallhatatlanul hamisan és zeneietlenül játsszon, az nonszensz! Annál már a tartott hangozás is jobb.



On. 
 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 11. 02. 10:10
(0) #60
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik XVIII.


John Mack

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 11. 01. 00:43
(0) #59
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik XVII.


Matthias Arter


 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 30. 20:43
(0) #58
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik XVI.


Elaine Douvas

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 30. 20:22
(0) #57
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik XV.


Albrecht Mayer

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 30. 20:17
(0) #56
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik XIV.


John Ferrillo

Csajkovszkij 4. szimfónia 2. tétel
 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 29. 19:12
(0) #55
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik XIII.



S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 29. 19:09
(0) #54
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik XII.


Simon Dent

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 26. 16:51
(0) #53
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik XI.


Helen Jahren

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 26. 11:35
(0) #52
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik X.


Piet Van Bockstal

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 26. 11:18
(0) #51
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik IX.


Heinz Holliger

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 26. 11:04
(0) #50
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik VIII.


Maurice Bourgue

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 25. 21:45
(0) #49
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik VII.


Burkhard Glaetzner

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 25. 19:08
(0) #48
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik VI.


Hadady László

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 25. 19:04
(0) #47
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik V.


Lencsés Lajos

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 25. 00:08
(0) #46
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik IV.


William Bennett

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 10. 20. 19:13
(0) #45
Ikonikus oboisták és hangszerhangjaik III.


Eugene Izotov

Modern zene