Fuvola
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 06. 16:31
(1) #2
Hacsaturján: d-moll hegedűverseny fuvola átiratban

A darab nagyon mutatós. Valóságos jutalomjáték annak, aki el bírja játszani. Hogy egy hegedűn mennyi vért kell izzadni a sikerhez, azt nem tudom, de azt igen, hogy a fuvolisták igencsak megszenvednek a művel. Láttam, hallottam élőben őket eleget, tudom miről beszélek. Aki kellő erőt érez magában, hogy nekifusson a darabnak, két dologra mindenképpen készüljön fel: egyrészt folyamatosan át kell tudnia fújni egy nagyzenekart, másrészt el kell tudnia játszania a kottában leírtakat.

Egyik sem könnyű feladat. A fuvola nem hangos hangszer. Bár nagy dinamikai távlatokra képes ( sokkal nagyobbra, mint pl. egy oboa ), de hol van a fuvola hangnyomása egy trombitához képest? Sehol. Aki nem hiszi, menjen el egy zeneiskolába, üljön be egy fuvolaórára, és láss csodát, simán ki fog bírni 45 percet és még a füle sem fog csöngeni. Trombitaóra után tutira borítékolt a halláskárosodás, és akkor a kis nebuló még bele sem fújt egy egészségeset a csőbe.

A világon sokan tudnak kottát olvasni, viszont ez még nem jelenti azt, hogy a leírtakat el is tudják játszani a hangszereiken. Ehhez szükség van egy speciális motorikus képességre is, amelyet csak hosszú évek gyakorlásával lehet kialakítani. Vagy még akkor sem.

És az még a szerencsésebbik eset, amikor a fuvolán egy fuvolára komponált darabot kell eljátszani, mert ilyenkor nagy valószínűséggel figyelembe vették a hangszer sajátosságait, megszólaltatásának mikéntjét, a levegővételek helyeit, a futamok és kötések kijátszhatóságának lehetőségeit. Zeneszerzőknél ez jelenti a hangszerismeretet. Hogy tudják, mit komponálhatnak egy hangszerre és mit nem. Ha pedig elakadnak, akkor rendre kikérik egy ismert művész véleményét. Persze volt már olyan, hogy egy előadó azt mondta, hogy azt úgy leírva képtelenség eljátszani, azóta őt röhögi a szakma.

Miért akar bárki is eljátszani egy hegedűversenyt fuvolán, amikor az nagyjából lehetetlen? Én sem értem, mert a fuvolának aztán tényleg semmi köze egy négyhúros vonóshoz, de páran mégis megtették és ráadásul nagy sikerrel. Nem ez az egyedi próbálkozás valami nagy horderejű hegedűverseny fuvolán történő eljátszására. Ott van példának okáért Mendelssohn e-moll koncertje, amelyet ha jól emlékszem előszőr Adorján András rögzített először lemezre, de meghallgatható a darab Bálint Jánossal is.

Hacsaturján fuvolaversenyének két átirata is van, az egyik Rampal, a másik Galwayhoz nevéhez köthető. Rampal Jean Martinonnal vette fel. Ő az a karmester, aki anno ki akarta rakni a chicagóiaktól Ray Stillt. De nem sikerült neki, így Still maradt még 40 évet. :)

Rampal átiratának fuvolaszólama, fekvését tekintve, sokkal közelebb áll az eredeti műhöz, viszont ez nagy nehézség az előadóknak, mert rengetegszer kell egyvonalas hangon hangosan játszaniuk. Sajnos a forszírozott levegőbefújástól rendszerint torzul a hang. Ha pedig valakinek aranyból van a hangszere, mint pl Bezalynak vagy Pahudnak, duplán kellemetlen, mert az aranyfuvola amúgy is puha hangú, amely tovább fokozza a zenekarba való hangi beolvadást. Szerintem egy ezüst hangszer sokkal célravezetőbb, és ahogy hallom, Galway ilyet használ a felvételén. Meg egy oktávval magasabban is játszik, amely a magasabb frekvenciák miatt ugyancsak kedvez a fuvola jobb kihallhatóságának. Egy youtuber találóan meg is jegyezte, hogy Galway fuvolaversenyt csinált a hegedűversenyből, miközben Rampal megmaradt az eredeti fekvésnél, amitől az megmaradt hegedűszerűnek. Szerintem Galway jól tette, amit tett, és számomra ezzel egyértelműen élvezhetőbbé vált a darab. Amúgy meg nem könnyebb magasabban játszani. Ellenkezőleg. Nem is csinálja Galway után senki. Egy meghallgatás bőven elég ahhoz, hogy a fuvolisták gyorsan elvessék ezt a lehetőséget.

Galway, Bezaly és Pahud interpretációinak összehasonlítása felesleges munka, mert Galwayt csak Galwayhoz lehet mérni. Nekem mindhárom előadás megvan, szeretem is őket, de legtöbbre Galway verzióját tartom. Nem pusztán a fuvolaszerűség, hanem a szólisztikusság miatt is. Bezaly fantasztikusan szép hangon fúj és játéka gyönyörűen beleolvad a zenekari hangképbe. Külön érdekesség nála a körkörös lélegzés állandó jelenléte, amellyel Galway egyáltalán nem él. Na, nem azért mert nem tudja, hanem mert nem látja szükségét. :) És itt válik nagyon látványossá a két művész közötti tudásbeli különbség. Mert itt Galway végzi a nehezebb munkát és nem Bezaly. Pahud is hatalmas fuvolás tehetség, és felvételének külön értéket ad, hogy esetében élő előadásról van szó. Nem semmi. Különösen úgy, hogy koncertkörülmények között mennyi mindent képes megvalósítani a színpadon. Talán többet is, mint Galway, csak nekem most a kevesebb a több, mert egyvalamit sem Bezaly sem Pahud nem csinál: NEM HÚZZÁK MAGUKKAL A ZENEKART.

Galwayt nagyon nehéz tartani. Kérlelhetetlenül diktálja a tempót, még a legnehezebb harmadik tételben is, és egy pillanatra sem kétséges, hogy itt ki a főnök. Ő. Ezért tartják őt sokan a fuvola királyának. Hozzá képest a másik két versenyző most csupán tehetséges növendék.

Galway előadása abszolút kuriózum. Ilyen technikával és hangon csak ő képes játszani. Elképesztő az ember.

Khachaturian-Flute Concerto 3rd mvt, Allegro vivace, Galway

Fuvola