Klasszikus zene
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 09. 04. 22:36 · előzmény: Gaborka8x8, #13
(0) #14
Nem osztom a lelkesedését az előadás nagyszerűségével kapcsolatban.
l próbálkozott már?

G
Gaborka8x8
Csatlakozott:
2023.05.09

Hozzászólások:
60
2023. 09. 04. 14:42
(0) #13
.

Mindenkinek javaslom, mielőtt beáll a távol-keleti zongoristákat savazók kórusba, és kánonban fújja velük együtt, hogy "csak zongorázó robotok tökéletes technikáva, akik érzelem nélkül játszanak, mint egy gépzongora", stb., stb., hallgassák meg ezt a felvételt. Hallgassák meg, és meg fog változni a véleményük, vagy legalábbis nem fognak általánosítani, mert ebben az előadásban benne van minden, technikailag, érzelmileg, ami ebben a rondóban benne lehet.



Azok számára, akiknek kedvük támad hozzá, ajánlom, csak hallgassák, a videót ne nézzék, mert szerintem sokak számára túl teátrális (számomra is). Ettől a zongorajátéktól ellenben még akkor is tátva marad mindenki szája, ha csak hallgatja.
 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 07. 22. 22:00
(0) #12
Amikor a Queen fellépett Magyarországon, Freddy Mercury egy szállodában szállt meg, és a személyzet összes tagjának tiszteletjegyet ajándékozott a koncertjére. Előadás után visszatérve kérdezte a recepciósokat, hogy tetszett-e nekik a koncert, és mikor kiderült, hogy páran nem mehettek el, mert műszakot adtak, Mercury leüllt a hallban található zongorához és pár dalt eljátszott nekik, mert olyan nincs, hogy valaki kimaradjon a zenéből. 



S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 27. 15:37
(0) #11
Christian Lindberg. A világ egyik legjobb harsonása, zeneszerző, karmester, négy gyermek édesapja, maratonfutó. 




S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 27. 12:49
(0) #10
 


Karl Leister 1959-ben került a Berlini Filharmónikus Zenekarhoz, és 30 évig vezette a klarinét szólamot. Karajannak nagy kedvence volt, imádta a pasast. Amikor a zenekar az 1990-es évek elején fellépett Budapesten, az összes hazai klarinétos ott volt a koncerten, mert egyszer az életben még látni akarták, ahogyan a mester a zenekarban dolgozik.
 
Mert hogyan is fúj ő? Ahogyan senki más. Hatalmas, bársonyos hangon, éneklően, a hangokat úgy indítja, hogy nincs kezdetük, csak úgy beúsznak valahonnan a semmiből, a staccatói pedig olyanok, mint amikor egy nyakláncról elszabadulnak a gyöngyök. Puhán elpattognak, olyan lehelet könnyedén, amely mindig mosolyt csal az arcomra. Nem is értem. De a legjobban a hirtelen dinamikai váltásait szeretem és azt, ahogyan egy tartott hangon ezernyi hangszínnel képes játszani. Hangsúlyozom: egy hangon! Na meg a levegő kezelése. Aki meghallgatja a felvételeit, azon fogja kapni magát, hogy ugyanabban a tempóban veszi a levegőt, mint Leister.
 
Leister karizmatikus fafúvós. Nem lehet nem odafigyelni rá. A trombitásoknál Mauirice André volt ilyen kaliberű muzsikus. Barbár embernek tartom, aki le tudja kapcsolni, ugyanakkor örök barátsággal ölelem keblemre, aki tart tőle néhány felvételt a gyűjteményében.
 
A felvétel 1983-ban készült. Azóta csak egy-két ember próbálkozott Spohr klarinétversenyeinek újrafelvételével. Leister már eljátszotta őket. De legalább megpróbálták.
 
A zenekart a Stuttgarti Rádió Zenekar kíséri. Itt játszott 3 évtizeden át Lencsés Lajos is.

Hogy értsük: Leister nem csak kiváló szólista volt, aki bármit verejtékezéstől mentesen el tudott eljátszott, hanem 30 évnyi lemezfelvételnek adott értelmet és rangot elképesztő játékával. Miatta lettek kedvenceim a berliniek.



S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 27. 12:36
(0) #9




Simon Dentről nagyon sokáig nem hallottam, és nagyon megörültem, amikor a szél befújta hozzám ezt a lemezét. Na, de ki ő? Sokat nem tudtam meg róla. 1950-es születésű, angol nemzetiségű, és 1974-ben ő volt Karajan első oboása. Hoppá! Egy külföldi a nagy német zenekarban! Lothar Koch jóval késöbb ment nyugdíjba, de amennyire tudom, Koch nem volt százas, így kellett egy másik szólamvezető is, akire mindig számítani lehetett. Hogy Dent meddig volt a zenekarban? Passz. De nem is ez a fontos, hanem a próbajátékon vele szemben megfogalmazott elvárás. Mert nem olyan oboistát keresett Karajan, aki tökéletes technikával bírt, hanem akinek volt zenei kisugárzása. Ez Dentet nagyon meglepte. A többi már történelem.

De nézzük, hogy mit kapunk a felvételtől! Dent olyan hangon fúj, amiért az oboisták konkrétan ölni tudnának. Éneklően, könnyedén, erőlködéstől mentesen, nagy hangon, kiegyenlítetten. Persze sötétség is van benne rendesen, mert olyan nincs, hogy egy német zenekarba (pláne akkoriban) bárki beülhessen egy világos, éleskés, franciás hanggal. Hogy milyen gyártmány a hangszere? Francia. Lorée. :) Csak hát Dent angol, ezt ne felejtsük, és az angol oboaiskola inkább hasonlít a némethez, mint a franciához. 

És az a vibrátó...Ritkán mondok ilyet, de az övé egyszerűen lenyűgöző. Fenomenális. Dent annyira igényes, annyira tele van jó ízléssel, hogy csak kapkodom a fejem. Hangindítás és lezárás? Példaértékű! Zeneiség? Bokán f.som magam tőle. A Cimarosat feltétlen hallgassátok meg! Ne készüljön senki histórikus előadásra, mert nem lesz ilyen. De az, AHOGYAN eljátssza Dent ezeket a többnyire unalomig ismert darabokat, egészen szenzációs. Komolyan mondom, felvillanyozott! 

Viszont van két dolog, amelyre jó lesz felkészülnötök. Az egyik az intonációs anomália. Amikor lassú tétel van, mindent kínosan a helyére fúj, viszont gyors futamoknál, főleg, ha oktáv vagy annál nagyobb ugrások vannak, hajlamos föléintonálni. Nem vészesen, de azért b.ssza a csőrömet a dolog. A hármas F hangot is hanyagolhatná. Az mindig csálé az oboákon.

Másik idegesítő jelenség a díszítés. Dent egyszerűen nem tud barokkot díszíteni. Annyira életidegen minden egyes hozzáköltése, hogy azt kívánom, inkább ne csinált volna semmit. Gondolta, hogy ez így is jó lesz. De nem csak a barokkot gányázza el, sajnos a többibe is belerúg párat az ízléstelen futamaival. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy miért van karmester. Miért nem mondja legalább ő a szólistának, hogy barátom, ezt most erősen túltoltad, itt, ennél a résznél. Látod? Ez így randa, gusztustalan, ne csináld, ennél te sokkal, de sokkal jobb vagy, csak megfeledkezél magadról. Hát nem mondta. Inkább asszisztált csendben ehhez a rémülethez.

Akkor most mi legyen? Kuka lesz ebből vagy megdicsőülés? Megdicsőülés. Mert Dent fantasztikusan jó! Összességében egy hatalmas művészt ismerhetünk meg személyében. Tökéletesen uralja a színpadot és döglesztően muzikális. Megértem, hogy Karajan lecsapott rá.   
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 27. 12:30
(0) #8
Én nem értem, hogy mit esznek a népek ennyire ezen a kiadványon. Szegénykém olyan semmilyen. Nem az a baj vele, hogy old school, hanem,  hogy rém fantáziátlan. Nem ledagrádálásként mondom, de ilyet a magyar vidéki zenekarok is simán ki tudnak csiholni magukból egy kicsit is jobb pillanatukban. Komolyan! Ha valaki csak ezt a verziót ismeri, mert elolvasta a külföldi szaksajtó hozsannázó kritikáit és megette az írást, mint tehén a lucernát, akkor olyan nagyon rosszat nem tett vele magával, mert kiindulási alapnak nem rossz Kleiber verziója. De ha belegondolok, hogy Karajan mire volt képes ezzel a két nagylélegzetű művel és micsoda energiákat tudott felszabadítani a berliniekben, akkor ez itt sajnos csak egy gyenge kreálmány. Ritkán unatkozom Beethoven szimfónián, de ez itt erősen visszaélt a türelmemmel. Nagyok az ecsetvonások, a részletek elvesznek, minden olyan matt, sötét, szinte már szaladnék a CD állványhoz, hogy leemeljem onnan Gardiner előadását, amely ehhez képest egy ezer színbenl pompázó akvarell. Az 5. szimfónia szódával elmegy, a 7. biztatóan indul, de sajnos a 2. tétel csúnyán leül - majdnem azt írtam, hogy elveszíti drámaiságát, de olyan neki Kleibernél soha nem volt -,  a 4. meg hót punnyadt, épp csak belemelegszik egy kicsit a végére, hogy egy kókadt timpani ütéssel befejeződjön. Ebben az utolsó taktusban benne is van minden. Ha nem tudnám, hogy vége a műnek, várnám a következő tételt. Így befejezni egy szimfóniát...

Kleibert a Traviátáért szeretem. Azt kegyetlenül tudta. Beethovent...Hát...Inkább ne tőle. És legfőképp ne cédén. Még hifis szempontból is gyenge. Egyszerűen nem fért bele a zenekar a 16 bitbe.

S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 21. 13:59
(0) #7
- Hogy tetszett a Beethoven zongoraverseny?
- ?
- Mert neked mindenről eszedbe jut valami. Ezért kérdem.
- Ja, igen. Érdekes volt meghallgatni. A hangminőség nem valami nagy szám, de a zongora egészen tisztességesen szól rajta. Hogy milyen is volt valójában ennek a fekete szörnynek ott, 1982-ben a valódi hangja, azt már soha nem tudjuk meg, még erről az amúgy audiofilnek kikiáltott kiadványról sem, de a dinamikáját elnézve alaposan oda lehetett neki feszülni, szóval volt benne lehetőség rendesen. Beethoven korában természetesen nem így szóltak a hangszerek, a zenekarban is jóval kevesebben foglaltak helyet, és a zongora is teljesen más építésű és hangú volt. Mondjuk engem nem zavar, ha valami nem histórikus. Sokkal inkább bánt, ha mondern hangszerparkon kezdenek el korhű felfogásban játszani.
- És Shure?
- Az, hogy rém energikusan kezdi az első tételt, számomra teljesen közömbös. Olvastad a lemezborító ajánlóját? Reklámnak szánták, de őszintén szólva azt odaírni, hogy Shure mennyire érti a mű szerkezetét, meglehetősen kínos. És miért érték az, ha valaki odarobban a tétel elejére? Ő így képzelte el az indítást. Na bumm! Mondjuk ennek az eljárásnak akkor lett volna valódi értelme, ha a zenekar is egy erőteljes fortéval kezd. De nem így történt. Ettől az egész kicsit sután hat.
- Jól látom, hogy ez egy iskolai zenekar?
- Jól. Az ilyentől ne várj sokat! Akik benne ülnek, még csak tanulják a zenét és a zenekari hangzást. Ehhez sok idő kell és rengeteg munka. Egy iskolai zenekar keveset próbál, kevés művet játszik, viszont azokat nagyon sokáig gyakorolja. Hát persze, hiszen nem profi zenészekről van szó! Itt pont ugyanaz a helyzet. Érzem a befektetett munkát, mindenki nagyon tisztességesen megtanulta a szólamát, a zenekar és a szólista mindig időben találkoznak, nincs fáziseltolódás, megvan a szükséges összhang is, de az egyéni teljesítmények rendre elmaradnak. Senki sem meri odadobni a kesztyűt Shurenak, pedig ő vevő lenne rá. A hátán cipeli a koncertet, mentes minden akadémikusságtól, figyeli a fafúvósokat, forszírozza őket, de azok csak szivogatják a hangszereiket, a karmester pedig hagyja. Szóval ez itt nem referencia előadás.
- Akkor minek tetted ki közszemlére?
- A zongorista miatt. Mert Beethoven is kb így játszhatott. Ilyen felfogásban és stílusban. Ilyen kigyakorlatlanul csapongva és önfeledten. Nem ehhez vagyunk szokva.
- ?
- Majd hallgass meg pár más előadást is ebből a műből, és rájössz a különbségre!
- A taps a végén? Az megvan?
- Botrány. Még le sem ütötte az utolsó hangot, és már üvöltve tombolt a közönség. Ezek nem is a zene miatt ültek be, hanem a záró akkordért. Amerika...
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 17. 19:07
(0) #6
  
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 04. 04. 23:34 · előzmény: SE100, #4
(0) #5
Karajan nem tartozik a kedvenceim közé, de a Kilencedikben nekem is ő a legjobb.

Sokáig az első tétel volt a kedvencem, de jó ideje már nekem is a harmadik.
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 04. 04. 21:19
(0) #4


Live Recording on October 21, 1979, at Fumonkan, Tokyo
Kiadó: Deutsche Grammophon 2013, Japán nyomás

Symphonie No. 9 D-moll Op. 125
1 Allegro ma non troppo, un poco maestoso
2 Molto vivace
3 Adagio molto e cantabile
4 Presto - Presto 'O Freude, nicht diese Töne!' - Allegro assai

Anna Tomowa-Sintow (soprano)
Ruža Baldani (mezzo-soprano)
Peter Schreier (tenor)
José van Dam (bass-baritone)

Wiener Singverein
(Chorus Master - Helmuth Froschauer)

Berliner Philharmoniker
Herbert von Karajan (dir.)

 -Élő vagy stúdió felvétel?
- Élő.
- Volt siker?
- Hát!
- Úntad magad?
- Egy pillanatra sem.
- A koncert hősei?
- Az oboista, a timpanis, és a teljes hegedű szólam. Az oboista konkrétan elrabolta a műsort. Karajan hagyta neki.
 -Hangminőség?
- Kicsit mosott, de nagyon jól hallgatható. Az élő előadás és a helyszín akusztikája miatt nagyon kilóg a sorból. Jó értelemben. Egy  unikornis.
- Tempók?
- Telitalálat mind.
- Legjobban sikerült tétel?
- Az első. Nagyon odatették.
- Kedvenc tétel úgy általában?
- A harmadik.
- Csak az az Örömóda ne lenne a végén...
- Majd megszereted.
- Tényleg kell ez nekem? Már van egy csomó felvételem belőle más karmesterekkel.
- Majd elajándékozod őket. Ezt és az 1977-es verziót meg megtartod.



 
S
SE100
Csatlakozott:
2021.09.23

Hozzászólások:
801
2023. 03. 28. 12:59
(0) #3


A kiadvány éve: 1976 DG
Zenekar: Bécsi Filharmónikusok
Karmester: Karl Böhm
Szólista: Maurizio Pollini

Előadásmód: nem histórikus
Zenekar mérete: nagy, de nem bántóan
Zenekar hangzása: szépen balanszírozott, csapkodásoktól mentes
Oboista hangja: zizegős, nazális

Fuvolista: Wolfgang Schulz.


Zongora: modern
Zongorista billentése: finom, érzékeny
Zongorista játéka: koncentrált, kiérlelt, végletekig kigyakorlott, hűvösen tartózkodó

Játékosság: nem jellemző
Érzelmesség: nem jellemző
Díszítés: nem jellemző
Új Mozart-kánon kialakítására való törekvés: nem jellemző

Élményfaktor: nagy

Felvétel felbontása: 24/192
Felvétel hangzásvilága: 3D, kellemesen részletes, LP-re emlékeztet

Ajánlott vétel: igen


 
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 03. 07. 23:52
(0) #2




A történetet gondolom mindenki ismeri: Haydn utolsó londoni útja után (Händel hatására) írta meg két nagyszabású oratóriumát. Mindkettő nagy sikert aratott. Az évszakok megírásakor már a századfordulót is elhagytuk, a zeneszerző idős és beteg, kínzó, csillapíthatatlan fájdalmak gyötrik. Mégis ilyen fenséges csodák kerültek ki a kezei közül.
az egész meghallgatható, pazar előadásban.
S
Scarpia
Csatlakozott:
2021.09.01

Hozzászólások:
31
2023. 03. 06. 17:58
(0) #1




A londoni szonáták utolsó darabja. Nem semmi, hogy Haydn milyen invenciót tud felmutatni a hatodik ikszen túl - mellyel saját korában idős mesternek számított -, és sok száz darabbal a háta mögött. Brautigam játéka egy csoda. Azt hiszem, ha a szomszéd témában kikiáltottuk a fuvola királyát, akkor itt kikiálthatjuk a fortepiano (egyik) királyát.
Klasszikus zene