Profil
Felhasználónév: SE100
Avatar: S
Szint: Tag
Csatlakozott: 2021. 09. 23. 20:01
Hozzászólások
798 megjeleníthető hozzászólás
Régizene 2023. 09. 12. 15:23


Soha nem értettem, hogy a zeneszerzők miért írnak elénekelhetetlen szólamokat az énekeseik számára. A humoristák köztudottan nagy előszeretettel ugratják egymást, sokszor túllépve a jóízlés határát. Ezt hívják szivatásnak. Valami ilyesmit érzek most is, amikor ezeket a Vivaldi és Handel operaáriákat hallgatom. Mert ez a szett gyilkos. Jőérzésű ember nem komponál ilyet. Nem komponál. Hangszeren is óriási teljesítmény lenne Boulianne anyagát ezekben a tempókban eljátszani. És Boulianne megcsinálja. Elénekli mind. Elegánsan, stílusosan, könnyedén, kottázhatón. Még csak meg sem ízzadt rajtuk. Le vagyok nyűgözve. Olyan mélyei vannak a hangjának, hogy Mingardo megirígyelhetné. Már évekkel ezelőtt is nagyon tetszett ez az album, de most, ennyi idő távlatából és már sokkal jobban ismerve ezeket áriákat, azt kell mondjam, hogy ez a lemez világszenzáció. Mert képes volt az öncélú virtuozitáson felülkerekedni és megmutatni a háttérben meghúzódó fantasztikusan jó zenét. Olyanok ezek az áriák, akár a több rétegből összeálló képek. Ha az egyik hibás, torz, akkor már az alatta lévőt sem látni rendesen, és a végeredmény, az összhatás sután torz lesz. Sejtjük mi, hogy mit akarna ábrázolni a kép, de azt is tudjuk, hogy ez így nem jó. Ezeknél az áriáknál az első réteg a lehetetlenül nehéz énekesi szólam, ezt követi a vonóskar, majd végül jön a csembaló és theorba. A theorba szenzációs! És ez a három réteg úgy össze van sülve, hogy tökéletes egynek hat. És itt elakad a szavam, mert innen már nincs értelme tovább írni. Meg kell hallgatni a lemezt! Tényleg! Ritkán mondom rá valamire, hogy ezt tessék szépen megvenni és hazavinni. Ez most ilyen alkalom. Best buy.

A hangzás nagyon finom. Fejhallgatón és hagyományos hangsugárzón át is pontosan érezni a terem mélységét és a hangszerek természetes lecsengéseit. Az Analekta nagyon kitett magáért. Részemről a legnagyobb tisztelet az összes közreműködő irányába.




 
Régizene 2023. 09. 12. 08:00
Még mindig nem értem, hogy mi a célja ezekkel a vállalhatatlan produkciókkal, de egyszer talán elárulja.  
Régizene 2023. 09. 12. 00:05


Kadlott Karcsival is megvan ez a J.S. Bach tétel? Azt még meghallgatnám. Csakhogy a terve szerint leérjünk a zenei előadások legmélyebb bugyraiba. Mert úgy látom, erre megy ki a játék.

Régizene 2023. 09. 08. 15:14
Ilyen hangszereléssel sem lehet mindennap hallani.


London Oboe Band

Le Bourgeois gentilhomme (The Would-Be Gentleman) : Ouverture



 
Régizene 2023. 09. 05. 18:46
Így!

Pierre Danican Philidor - Suites pour hautbois

L'Assemblée des Honnestes Curieux
Antoine Torunczyck, hautbois
Alfredo Bernardini, hautbois
Baldomero Barciela, basse de viole
Benjamin Perrot, theorbe
Chiaopin Kuo, clavecin
Release Date: 13 May 2008

Pierre Danican Philidor: Suite in G minor for Oboe & B.c No. 4

Klasszikus zene 2023. 09. 04. 22:36
Nem osztom a lelkesedését az előadás nagyszerűségével kapcsolatban.
l próbálkozott már?

Modern zene 2023. 09. 01. 20:32
Maga meg milyen oldalakat látogat? :)

Fogalmam sics, hogy ki ez a hölgy. De nem teljesen mindegy ez? Mintha egyszer azt írta volna, hogy barock utáni zenéket nem hallgat. Vagy most már igen? Én csak örülnék neki.
Régizene 2023. 09. 01. 20:21
Ez most már így is lesz. Megfogadtam a tanácsát!
Régizene 2023. 09. 01. 11:37
Barokk oboaversenyek - Leclair, Marcello, Vivaldi Telemann
Heinz Holliger - Staatskapelle Dresden - Antonio Negri
Philips 1972




Hazai oboás körökben nagyon sokáig ő volt AZ oboista. Egy élő legenda, aki bármilyen körülmények között bármit is eljátszik és nem is akárhogyan. Egy hivatkozási alap, egy piros hetes a zenei szócsatákban, akárcsak a középkorban Aquinói Szt Tamás szavai. A Filózófus azt mondta, és nem volt többé vitának helye. Fenntartások nélkül másoltuk az előadásait, utánoztuk a hangját, a díszítéseit, a tempóit, a zenei felfogását. Mindent. Mintha más oboista nem is létezett volna a világon.


Sok klónja volt. A DG gondozásában megjelent Albinoni kettősversenyeknél egyszerűen nem lehet megmondani, hogy Holliger vagy Hans Elhorst játssza éppen a felső szólamot, annyira egyformára fújtak. Holligernek rengeteg tanítványa volt. Nem túlzás azt állítani, hogy az európai oboisták krémje az ő köpönyegéből bújt elő. Amikor tanított, kifejezetten idegesítette, ha valaki kritikátlanul átvette az ő zenei megoldásait. Növendékeitől elvárta, hogy a saját útjaikat járják. Nála nem volt olyan, hogy egy művet csak egyféleképpen lehet előadni és azt is csak úgy, ahogyan ő csinálja. Ez a fajta nyitottság hatalmas érték.

30 évvel ezelőtt egy főiskolai mesterkurzusokon a tanári kar megkérdezte a külföldön élő, fiatal, világhírű előadót, hogy mi a véleménye Holliger hangszeres tudásáról. És ő, aki bár tanult nála, volt annyira korrekt, hogy a hazai felfogással és kánonnal szembemenve azt merészelje mondani, hogy: " Holliger a német oboaiskola tipikus képviselője, virtuóz szintre fejlesztve azt. Semmi különös." Látni kellett volna azt a hüledezést! Ilyet mondani egy ekkor művészről?! De a megállapítás igaz volt.

Holliger csúnyán kitakarta előlünk a napot. ( Persze erről ő nem tehetett ). Másról jóformán nem is tudtunk, amibe az akkori gyér hanglemezpiac és tanáraink világot nem látottsága és időnkénti zenei érdektelensége is jócskán belejátszott. Sok nemzetközi táborban voltam, de nem emlékszem olyanra, hogy bármikor is előjött volna a tanárok szájából az a kérdés, hogy ki a példaképed, szoktál-e otthon oboás felvételeket hallgatni, és ha igen, kiknek az előadásában. Sokunk úgy jutott el a diplomaosztásig, hogy azt sem tuduk, ki az a John de Lancie vagy John Mack. Pedig gondolhattuk volna, hogy a világ nagy szimfónikus zenekaraiban sem ülnek akárkik. Nem gondoltuk. Mi Holligerre koncentráltunk, vagy arra pár magyar előadóra, akikre - bár nagyon szűkre szabottan -, de engedték még itthon a fényt vetülni: Csánky Emíliára, Kiss Józsira, Kollár Bélára, Dienesre. A rendszerváltást követően Lencsés Lajos alig várta, hogy végre találkozhasson a hazai fiatalokkal és őszinte érdeklődőkkel. Ott ült a zeneakadémia termében, várta az oboistákat és senki nem jött el. Mint utólag kiderült, a mesterkurzusra a meghívókat "elfelejtette" szétküldeni a vele nem szimpatizáló rektorhelyettes úr.  

De térjünk vissza Holligerre! Bár örökre beírta magát az oboázás történetébe és tényleg a legnagyobb tisztelettel adózok irányába, egyre jobban megy ki a divatból. Az oboázása nehezen összeegyeztethető a jelenlegi elvárásokkal. Ezzel a hanggal és zenei modorral ma nehéz lenne nemzetközi versenyeket nyerni. Nem tartom elképzelhetetlen, de sok esélyt nem jósolnék neki. Hatalmasat változott az oboás világ, csak a süket nem hallja.

Akkor most mi legyen? Hallgassuk vagy ne hallgassuk Holliger előadásait? Én azt mondom, hallgassuk! Ezt az albumot különösen meleg szívvel ajánlom.

A felvétel 1972-ben készült, amikor Holliger még csak 33 éves volt. Óriási formában volt. Sok felvételét ismerem, de ennyire karizmatikus talán soha nem volt, mint ekkor. Nagyon szép hangon, éneklően, tisztán, érthetően, a darabokkal együtt lüktetve muzsikál. Ekkor még nincs az a bántó élesség és fényesség a hangjában, de már nem tolja túl dinamikailag és virtuozitásban a darabokat, mint az a korábbi felvételein ( Cimarosa, Bellini ) olykor megtette. Ez az ő arany középútja a lehető legjobb értelemben. Se nem sok, se nem kevés, pont tökéletes. És nem érdekes, hogy nem korhű az előadás. Csak keveseknek fog hiányozni a barokk oboa vastagabb, sötétebb hangja vagy a korhű kíséret. A Leclair nagy kedvencem, pedig nem kicsit romantikus és teátrális, Marcelloját és benne a díszítéseket 50 éve másolják rendületlenül, a Vivaldi d-moll koncertje talán csak Glaetzner esetén volt ennyire sötét és vészjósló, a Telemann pedig jöhet bármikor, különösen a 3. tétel. Aki megszerzi a lemezt, keresse a körkörös légzéses részeket! Nem is olyan könnyű megtalálni őket. Jó zenehallgatást!

https://www.youtube.com/watch?v=X0NOZ_lSrK0
 
Régizene 2023. 08. 31. 22:27
Paul Goodwin.

Három versenymű klasszicista stílusban és histórikus előadásban 1991-ből. A szerzők: C.P.E. Bach, W.A.Mozart és Ludwig August Lebrun.
A Lebrunt ennél jobban már tényleg nem lehet eljátszani, de ez elmondható a Mozart versenyműről is. Ez hatalmas szó! A C.P.E Bach darab is parádésra sikerült.



Goodwin minden idők egyik legnagyszerűbb barokk oboása volt. 1996-tól már csak vezényel. Nagyon jó a hangja, hajlékonyan és tisztán játszik, valósággal dől belőle a zene. Nem lehet nem odafigyelni a játékára. Egy oboás nagymester.

Lebrun: Oboe Concerto No. 1 in D Minor - I. Allegro


 
Régizene 2023. 08. 31. 13:38
Bezárt az ócska bazár.

Régizene 2023. 08. 30. 20:09
Nem! Arról volt szó, hogyha nem tetszik egy harmónia, akkor csinálj egy másikat! Ez az üzenet maradt ránk! Nem az, hogy írd át a mű harmadát tetszésed szerint és továbbra is tulajdonítsd nekem! És igen, van facsimile. Csurkás pali megmutatta a közönségnek. Az eredeti pontos másolatát. Az eredeti kottametszetet. Azért mondta, hogy amit játszanak, az eredeti. Ja-ja. Corelliből (is) van korhű kiadvány. A kottakiadás régen is nagy biznisz volt, ma is az. Lully konkrétan monopolizálta. Azt is olvashatta ezeken az oldalakon, hogy Leclair neje a kottakiadásokból szerezte a jövedelmét és gyönyörű munkákat adott ki a kezéből. Rákerestem, tényleg. A régizenészek kifejezetten keresik ezeket a kiadványokat, de a modern hangszeresek számára is nagyon fontos a hiteles kiadás és a hozzá mellékelt, szakmailag korrekt jegyzet.
 
Régizene 2023. 08. 30. 17:40
Nem egy hangot módosítottak a kínaiak, hanem annál egy picivel többet. És bizony, ha van kotta, pláne urtext, horribile dictu facsimile, akkor illik azt eljátszani, ami le van írva benne. Ez olyan zenész dolog. Korrektség az alkotóval, művészetének és zeneszerzői szándékainak a tisztelete, szakmai önérzet, stb, stb. Csupa olyan dolog, amelyet ön valamilyen homályos olvasmányélményre alapozva nem sokra tart. 
 
Régizene 2023. 08. 30. 10:55
Legközelebb kérem írja meg pontosabban, hogy melyik számra gondolt, mert nekem nem a foliától indult a lejátszás, hanem a koncert elejéről. És továbbra is az a véleményem, hogy nem ügyesek. Nekik annyiról szól a folia, hogy meg kell benne őrülni és ehhez kritikátlanul nyüstölni kell a hangszereiket. Ráadásul nem is mindig azt játsszák, ami a kottában van. Illene ezt jelezni a lejátszási listában is.

Itt is négyen adják elő a darabot, viszont más zenei tudással felvértezve.



 
Régizene 2023. 08. 29. 22:10
Kb egy órán át bírtam. Nem hiszem, hogy még egyszer nekifutok. Nekem ez nagyon kiforratlan. Sokkal több munkát kell beletenni egy ilyen produkcióba. Kényelmesek voltak az urak.
Régizene 2023. 08. 25. 21:11
Ray Still - Barokk oboa szonáták

https://chicagoontheaisle.com/wp-content/uploads/2014/03/Ray-Still-during-his-tenure-as-principal-oboe-of-the-Chicago-Symphony-rehearsing-onstage-facebook.comraystilloboist.jpg

Eddig csak kerülgettem ezt az albumot. Bele-belehallgattam, majd pihentettem. Ma újra elővettem és egymás után kétszer lezavartam. Érthető, hogy miért ő volt 40 éven át a Chicago SO szólamvezető oboistája. Nagyon jó a hang tónusa, szép a vibrátó, lazán, könnyedén és tisztán játszik, soha nem fullad be, miden hangot pontosan kezd és fejez be, semmit sem tol túl, összességében rém intelligensen és ízlésesen oboázik. Így kell ezt. 60 felett is atomstabilan hozza a legmagasabb zenei minőséget.

Mi van a terítéken? J.S. Bach és Vivaldi szonáták, valamint Telemann partiták. Utóbbiak kissé szárazak, kezdő komolyzene rajongók óvatosan kóstolgassák! Én szóltam. 

Miért éppen ezt a lemezt? Mert a világ egyik legjobb zenekari oboistáját hallhatjuk rajta. Egy legendáról beszélünk. Az amerikai iskola képviselője, viszont a darabokat nagyon európaian játssza. Engem meglepett ezzel. Mást vártam. Valami sokkal egzotikusabbat. Dehát nincsenek csodák. Hiába az óceán, az európai zenei ízlés amerikába is eljutott és nem tudták kitéríteni. Persze itt semmi sem histórikus, szóval próbálja mindenki helyén kezelni a hallottakat! Itt az igazi kuriózum az, hogy hallhatjuk Stillt stúdió körülmények között játszani. Igazából nem is a zene a lényeg jelen esetben, hanem ő. A személyisége, a kompromisszumokat nem ismerő hangszeres igényessége, amely a darabok mentén kirajzolódik. Egy hatalmas zenei ikon távozott el vele 2014-ben.



Régizene 2023. 08. 25. 10:08
Véleményt megfogalmazni egy előadás kapcsán mindig problematikus, mert az ízlés és a zenei ítélőképesség sokunknál állandó mozgásban van. Ma még ezt tartjuk jónak és helyesnek, holnap már egy másikat megközelítést. És ez nem köpönyegforgatás. A zene világa normális esetben így kellene működjön. Egy felfedező utat járunk be, de soha nem érünk a végére. Erőfeszítések nélkül nincs sikerélmény és az időnkénti mellényúlások borítékolhatók. Ami fontos:a helyes célratartás és a zene iránti őszinte szenvedély és elköteleződés. Hogy tudjuk pontosan hol a tábla, amit el akarunk találni. Szóval nincs baj azzal, ha valami időnként félremegy. Nekem pl egy időben tetszett ez az előadás:



Ma már annyira nem. Nekem ez már túl gyors. És pont emiatt tetszett meg anno. Ez a Doppler viszont nagyon jó.



Hogy mi Buccarella titka? Olyan ő, akár a jó műlesikló. Ideális a tempója, a legjobb szögben veszi a kanyarokat, nem csúszik ki, nem fékezget összevissza, elegánsan mozog, pontosan érzi a pályát és a végén a legjobb időt futja. Andrea Marcon növendéke. Érezni.
 
Modern zene 2023. 08. 21. 21:37
Magyarország nincs rajta a kortárszenei térképen. Van pár felvilágosult, világjáró zenészünk és zeneszerzőnk, akik próbálják/próbálták elhinteni a tőlünk nyugatabbra már évtizedek óta teljesen természetesnek számító modern zenei gondolkodás magvait, de nem sok sikerrel. Sem a közönségben, sem a zenészekben nem látom rá a fogadókészséget. Meg kell nézni a koncertműsorok összeállításait és egyértelmű lesz a kép. Ez is a magyar ugar része.  
Modern zene 2023. 08. 21. 00:02
Most olvasom, hogy ez a pali volt az egyik legjelentősebb 20.századi lengyel zeneszerző. Én meg itt ócsárolom a művészetét. Jaj, hát töröm el mindjárt mindkét kezemet!

John Adams zongoradarabjait jobban kedvelem. Mondjuk ő nem is írt polonézeket.

Modern zene 2023. 08. 20. 00:03
Nem véletlen, hogy eddig nem hallottunk a szerzőről. A saját hang, az hiányzik belőle igazán. Az egész össze van lopkodva.